Századok – 2018
2018 / 2. szám - KÖZLEMÉNY - Szőke Melinda: A hamis oklevelek a magyar nyelvtörténeti vizsgálatok szemszögéből
A HAMIS OKLEVELEK A MAGYAR NYELVTÖRTÉNETI VIZSGÁLATOK SZEMSZÖGÉBŐL 420 (vonatkozású) okleveleinek kevesebb mint 4%-át teszik ki azok a hiteles oklevelek, amelyek eredeti, egy évezreddel ezelőtti formájukban őrződtek meg. Ez a kedvezőtlen forrásadottság teszi indokolttá, hogy az említett négy oklevél mellett a korszak nem hiteles, illetve nem eredeti okleveleinek a szövegeire is ráirányítsuk a figyelmünket, és azokat lehetőség szerint szintén bevonjuk a kutatásainkba. A diplomatikában fennmaradási formájuk és valóságtartalmuk alapján csoportosítják az okleveleket. Fennmaradása alapján lehet egy oklevél eredeti (origi nale), másolat (copia) vagy fogalmazvány (minuta). Egy időben azonos szöveggel két vagy több eredeti oklevél is készülhetett. A másolatok lehetnek hitelesek (copia authentica), ez esetben a másolat készítője szavatolja az átírt oklevél hitelét, vagy egyszerű másolatok (copia simplex). A szöveg visszaadása szerint vannak teljes és részleges másolatok. Ezek mellett a magyarországi középkori oklevélírói gyakorlatban az is bevett szokásnak számított, hogy nem szó szerint, hanem csupán tartalmi átírásban közölték a korábbi oklevélszövegeket. A másolt iratok sokszor nem önállóan, hanem egy-egy gyűjtemény részeként maradtak fenn.7 Valóságtartalom alapján a diplomatika hiteles8 és hamis okleveleket különböztet meg. 9 A nyelvtörténeti kutatásokban a nem eredeti és a nem hiteles forrásokat összefoglalóan bizonytalan kronológiai státuszú okleveleknek nevezzük. 10 Ez az elnevezés nem azonos a diplomatikában használt gyanús vagy kétes hitelű oklevél terminussal, ott ugyanis azokra az oklevelekre használják ezeket a megnevezéseket, amelyek külső megjelenési formájával kapcsolatban vagy egyes részeinek tartalmát illetően kételyek támadtak, de a hamisítás egyértelműen nem bizonyítható.11 A bizonytalan kronoló giai státuszú oklevél terminus azt jelenti tehát, hogy a másolatban fennmaradt hiteles oklevelek helyneveinek az időhöz kötése éppúgy bizonytalan, mint a hamis oklevelek tulajdonneveinek nyelvi értékelése. A másolás, átírás alkalmával a lejegyzett szöveg módosításokon eshetett át, de minthogy a módosítás nem volt kötelezően elvégzendő feladat, nehéz eldönteni, hogy mely nyelvi elemek tartoznak az eredeti oklevél 7 A chartularium egy-egy intézmény fontos okleveleit, a registrum pedig egy-egy oklevéladóhoz köthető iratok másolatait tartalmazza. A formularium típusok szerinti tematikus csoportosításban őrizte meg az oklevelek másolatait. A chartularium alapvetően az oklevél őrzésére, a registrum pedig emellett az elle nőrzésére és az újbóli kiadására jött létre. A formularium gyakorlati célja az oklevél-fogalmazóknak való segítségnyújtás volt. Vö. Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Bp. 1930. 246.; Solymosi László: Oklevél tan. In: A történelem segédtudományai. Szerk. Bertényi Iván. Bp. 2001. 155.; Uő: Írásbeliség és társa dalom az Árpád-korban. Bp. 2006. 11. 8 A magyar oklevéltani szakirodalomban a hiteles oklevél kifejezés mellett a valódi oklevél és az igazi ok levél megnevezés is használatos. Vö. Szentpétery I.: Oklevéltan i. m. 3. 9 Szentpétery I.: Oklevéltan i. m. 1–8., 244–249.; Érszegi Géza: Oklevéltan. In: A történelem segédtudományai. Szerk. Kállay István. Bp. 1986. 13–14.; Solymosi L.: Oklevéltan i. m. 153–157.; Uő: Írásbe liség i. m. 9–13. 10 Szőke Melinda: A garamszentbenedeki apátság alapítólevelének nyelvtörténeti vizsgálata. (A Magyar Névarchívum Kiadványai 33.) Debrecen 2015. 16. 11 Solymosi L.: Oklevéltan i. m. 157.