Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Hornyák Árpád: A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képe a két világháború között
HORNYÁK ÁRPÁD 397 A külügyminiszter határozott magyar érdeknek tartotta, hogy Jugoszlávia a fennálló határai között megmaradjon, és ne csökkenjen az ereje.60 Ez azonban csak a reálpo litika szintje volt, a közgondolkodásban ilyen szintű dis tink cióra nem volt meg a készség. A politikai vezetésben tehát 1939 tavaszán gondolkodhattak ugyan a fentebb leírtaknak megfelelően, azonban expressis verbis nem tehettek, s nem is akartak hitet tenni a határok sérthetetlensége mellett. Ehelyett az egyre nagyobb sebességet vett barátkozás tovább bővítése feltételének az igazságtalanságok kiküszöbölésére tett önkéntes jugoszláv gesztusokat tekintették.61 A következő esztendő végére azon ban a magyar politikai vezetés már a nyilvánosság előtt is kész volt felfüggeszteni a területi követeléseket Jugoszláviával szemben. 62 A kép ekkorra egyre világosabb pasztell színekben ragyogott, elvétve akadt rajta csak sötétebb folt, ami árnyékot vethetett a szárba szökő barátságra, a barátságra, amelyet 1940-re annyira magától értetődőnek tekintettek Magyarországon. „A barátság, mely egyre erősödik Délszlávia és Magyarország között, alig szorul magyarázatra. Úgy működik ez, mint felszabadított elemi erő, melynek áramlata elé eddig mesterséges gátakat állítottak. [...] A világháború és a békeszerződések kényszere ellenségként szembeállította a két nemzetet, mely szívében ősidők óta testvérnek érezte magát. Testvériségük nem a vér, nem a nyelv, hanem a sors és hivatás közössége volt. A végzet is teremthet testvéreket.” 63 Ennek a jórészt kényszer szülte baráti hangulatnak a politikai betetőzése az örök barátsági szerződés aláírása volt 1940. december 12-én. Teleki a szerződést bemutató és annak szükségességét indokoló beszédében fontos lépésnek nevezte azt a térség népeinek együttműködését célzó politika felé vezető úton. A „közös vér”, a „közös affinitások” és hősök, valamint a „lelki közösség” voltak a magyar miniszterelnök beszédének fő motívumai.64 Ennek szellemében folytatott hosszas megbeszélést a 60 Feljegyzés Mussolini olasz miniszterelnök, Ciano olasz külügyminiszter, valamint Teleki magyar miniszterelnök és Csáky magyar külügyminiszter 1939. ápr. 18–21-i tárgyalásairól. In: DIMK IV. 179. 61 Uo. 62 Azzal a fontos meghagyással, hogy a területi követelések politikáját csak ideiglenesen függesztették fel, s mindössze a fegyverrel történő területváltoztatásokról mondtak le, remélve, hogy a baráti légkörben a méltányosság alapján tudnak változtatásokat elérni a trianoni békében megvont déli határvonalon. Gróf Teleki Pál miniszterelnök beszámolója a külügyi bizottság előtt a jugoszláv–magyar örökbarátsági szerződésről. 1941. jan. 31. In: DIMK V. 848. 63 Marius: Magyarország és Jugoszlávia. Magyar Külpolitika 21. (1940) 4. sz. 4. 64 „Ezek között a népek között affinitások vannak, affinitások, amelyeket az egymás elleni harcok vagy a legutóbbi világháborúban kétoldalon való részvételünk egy időre eltörölni látszott. Vannak közös vagy egymás véréből való hőseink. Vannak családok, egyenest éppen Jugoszláviában és a mi Délvidékünkön, amelyek kölcsönösen a másik országból származnak. A Jugoszláviát alkotó két főnemzetiséggel, a szerbbel és a horváttal egyaránt, a bizonyos lelki típus, vagy, hogy egy modern szóval éljek, a hősi életformák valahogyan összekötnek. Ezeknek az érzéseknek bizonyos formába öntésével a békét akartuk szolgálni, amely békének fenntartása a tengely nagyhatalmainak, a Duna-medence és a
