Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Hornyák Árpád: A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képe a két világháború között
A MAGYAR KÜLPOLITIKAI GONDOLKODÁS SZERB KÉPE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 396 Végzet teremtette testvérek Jugoszlávia egységének gyengülése és a centrifugális erők erősödése logikusan vezethettek volna örömujjongáshoz a magyar külpolitikai gondolkodásban, azonban ez csekély kivételtől eltekintve nem így történt. Amint arról már szó esett, a szerbekről alkotott aktuális kép nagymértékben függött a két állam között meglévő vagy formálódó kapcsolatoktól. Nem véletlen, hogy a harmincas évek végétől, különösen 1940-ben jelentek meg mind nagyobb számban Szerbiát és a szerbeket méltató, irányukba nagyfokú megértést mutató írások. Ennek hátterében az a magyar külpolitikai megfontolás állt, amely a revíziós politikát elsősorban Csehszlovákia, majd Románia irányában kívánta megvalósítani, s ezért szüksége volt arra, hogy védje a hátát. Nem mellékes körülmény, hogy Hitler, akinek támogatását Magyarország – legalábbis Csehszlovákiával szemben – bírta, szintén a Jugoszláviával történő megállapodásra biztatta Budapestet, s így tett az olasz, illetve a brit diplomácia is. Később ez a háttér kiegészült azzal a kétségbeesett igyekezettel mind Magyarország, mind Jugoszlávia részéről, hogy a Harmadik Birodalom egyre elviselhetetlenebb politikai nyomásával szemben legalább némi súlyra tegyenek szert, egymást támogatva.58 A közeledés politikai feltételei tehát messzemenően adottak voltak. A közeledés szükségességének gondolata magyar részről egyre erőteljesebben jelentkezett, s ez elvezetett oda, hogy Magyarország deklaráltan, igaz csak belső körben, felhagyott Jugoszlávia gyengítésének politikájával. „Magyarországnak nem érdeke Jugoszlávia megbántása vagy gyöngítése. Ismerjük viszonyaikat és nagyon tartunk attól, hogy egy nagyobb rendezett állam helyére anarchikus hajlamú 4-5 kis állam kerülhetne” – fejtette ki a magyar álláspontot Csáky István külügyminiszter. Mindazonáltal tekintettel Jugoszlávia nehéz belpolitikai helyzetére és Belgrád még meglévő külpolitikai kötelezettségeire, mindenekelőtt Romániával való szövetségére, továbbá figyelembe véve azt a körülményt, hogy nem sikerült a „jugoszláv ember veleszületett bizalmatlanságát” Magyarországgal szemben megszüntetni, Csáky nem tartotta célszerűnek a kapcsolatok elmélyítését siettetni vagy azokat írásba foglalni. 59 Szovjetet elismerjék.” A vezérkar átirata a miniszterelnöknek. 1940. ápr. 5. MNL OL K 28–159. 98. cs. 13.357. sz. 58 A német birodalomnak Magyarországra és a közép-európai térségre gyakorolt fokozódó nyomásáról számos munka született az elmúlt évtizedekben. Mindenképpen kiemelendők Juhász Gyula, Pritz Pál és Ádám Magda művei, valamint a hatvanas években megjelentetett dokumentumgyűjtemények. Legfontosabbak ezek közül a Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Loránt és Juhász Gyula szerkesztésében megjelent Wilhelmstrasse és Magyarország, valamint a Zsigmond László sorozatszerkesztő ál tal jegyzett DIMK. 59 „Egyébként is egy bizalmi viszony minden pillanatban átalakítható szerződéses kapcsolattá.” A külügyminiszter feljegyzése Magyarország külpolitikai helyzetéről és törekvéseiről. 1939. ápr. 27. In: DIMK IV. 203.
