Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Hornyák Árpád: A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képe a két világháború között
HORNYÁK ÁRPÁD 395 a meggyilkolt cári család közötti rokonsággal magyarázta, részben pedig annak a Jugoszláviában magas társadalmi állásokat betöltő 30-40 000 orosz emigráns hatásának tudta be, akiknek módjukban állt meggátolni Jugoszlávia és a bolsevista Oroszország közeledését. Emellett szerinte a szerbek nem tudták elfelejteni azt, hogy a kommunisták – ha csak rövid időre is – katonailag és politikailag tehetetlenségbe sodorták a hatalmas Oroszországot, ami által Szerbia elvesztette azt a támaszát, amelyre szüksége lett volna nagyratörő terve megvalósításához, a Bulgáriát is magába foglaló nagy délszláv állam létrehozásához.55 Magyarország kormányzója biztosra vette azonban, hogy amint „Oroszország” ismét nemzeti jelleget ölt, a szerbek lesznek az elsők, akik lobogó zászlóval pártolnak majd át az orosz táborba. „Ez a remény él minden egyes szerb szívében, és az orosz táborba vezető utat a szerb, véleményem szerint sohasem fogja azáltal elzárni, hogy az ellenség tábora felé, legyen az akár egy bolsevista Oroszország tábora, letérjen az útjáról. Szerbia lemorzsolódása a kisantantról csak egy esetben volna elképzelhető, nevezetesen, ha Csehszlovákia és Románia nyíltan belép a német táborba, és így szemmel láthatóan ellenséges állást foglal el a francia–német táborral szemben.” 56 Horthy vélhetően komolyan hitte mindazt, amit mondott, még akkor is, ha tudjuk, hogy feljegyzése – amint arra már utaltam – elsődlegesen azt a célt szolgálta, hogy eltántorítsa Németországot a Jugoszláviához való közeledéstől, és kidomborítsa Magyarország jelentőségét a német érdekek érvényre juttatása szempontjából. Éppen ezért, jól ismerve Hitler ádáz gyűlöletét a bolsevizmussal szemben, nagy figyelmet szentelt a szerb megbízhatatlanság kérdésének. Az idő előrehaladtával a politikai elemzők, összefüggésben a délszláv királyságban kétségtelenül meglévő társadalmi-politikai feszültségekkel és válságokkal, valamint az ország mind kilátástalanabbnak tűnő külpolitikai helyzetével, nem tartották kizártnak, hogy a szerb vezetés képes lesz felülkerekedni a bolsevizmussal szembeni ellenszenvén, annál is inkább, mert bizonyos információk szerint a világháború kitörése után Belgrádban teret nyertek a kommunista szimpatizánsok, különösen az egyetemi ifjúság körében, de Dél-Szerbiában is a szerb nép nagy része a kommunizmus felé hajlott. 57 55 Uo. 56 „Véres zavargások, politikai gyilkosságok Jugoszláviában napirenden vannak. A hatalmon levő szerbek ezeket az eseményeket szisztematikusan kommunista akcióknak igyekeztek feltüntetni. Egészen paradox módon csak a belgrádi egyetemen folyt kommunista tevékenység, éppen anyaországi szerb hallgatók részéről, akiknek minden okuk megvolna arra, hogy meg legyenek elégedve a jelenlegi állapotokkal, mivel ettől a kormányzattól a legtöbbet ők várhatják. Mindent összevetve, ha a Balkánon olyan partizánokat keresünk, akik természetüknél fogva az antibolsevista ellentáborba tartoznak, azok csakis a horvátok vagy bolgárok lehetnek, de szerbek soha.” Uo. 160. 57 „Érthető, tehát, hogy a régi Szerbia népe, úgy a kommun felé való hajlásánál, mint szláv népfajánál fogva is – Oroszország felé húz, s csak a hivatalos jugoszláv kormány és pártja van az ellen, hogy a
