Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
KONRÁD MIKLÓS 39 galíciai zsidó szembeállítása, amely a két világháború közötti időszakban a politikai hatalom és a konzervatív értelmiség dogmájává rögzült. E szembeállítást első ízben Kossuth Lajos állította fel, a honosítási törvényjavaslat 1847. december 11-i vitanapján. A „zsidó-vallást követő hazai lakosok” kapcsán sajnálatát fejezte ki, amiért „a közvélemény legújabb időben olyan irányt vett, miszerint az e vallást követő népfaj számos söpredékének vétke miatt a méltányosság megtagadtatik azoktól is, kik ezen ellenszenvre nem érdemesek”, így például olyanoktól, mint a vállalkozó Kunewalder Jónás, a pesti zsidó község társelnöke, aki „méltatlannak találtatik politicai jogokra, csak azért mert Mármarosban vagy Pozsonyban söpredék zsidótömeg van”. A hazát nem lehetett egyhamar megóvni „ezen söpredék-nép bűneitől”, de Kossuth méltatlannak ítélte, hogy e bűn súlyát a Kunewalder-félék is megszenvedjék, „kik között és mi köztünk más különbséget nem ismerek, mint, hogy más templomban imádjuk a mindenhatót”. 25 A szembeállítás lényege nem csak a „rossz zsidó” megbélyegzésében rejlett. Ugyanilyen fontos volt az állítás, miszerint az általa kiváltott ellenséges indulatoknak sajnálatos módon a „jó zsidó” is áldozatává lesz, vagyis a bevándorolt zsidók üzelmei fokozzák a tisztességes zsidókat sem kímélő antiszemitizmust. Ezt az elméletet az 1849-es emancipációs törvény indoklásában Szemere Bertalan azzal a további, úgyszintén hosszú életű, még az 1930-as években is fellelhető gondolattal egészítette ki, miszerint a zsidó bevándorlás azért is káros, mert megakasztja vagy lassítja a honi zsidó népesség magyarosodását, Szemere szavaival összesimulásukat „a nemzeti és keresztyén élettel”. 26 Az 1840-es évek jellemzője végül a galíciai zsidó bevándorlás, illetve a bevándoroltak kapcsán kifejeződő fantazmagóriák első megjelenése. A zsidók viharosnak tűnő gazdasági és társadalmi emelkedése által kiváltott félelem ideális megszemélyesítésre talált a Galíciából Magyarországra tóduló zsidók képében, akik – jelentette ki 1848 elején gróf Károlyi István az alsótábla kerületi ülésén – csakhamar már „glacékesztyűben s lakkos csizmában járnak”, illetve néhány évtized múltán, aggódott Fülepp György 1847 őszén megjelent emancipációellenes röpiratában, az ország uraivá válnak majd. 27 25 Országgyűlés. Pesti Hirlap, 1847. december 19. 414. A zsidó bevándorlókat Kossuth harmincöt évvel később újfent „söpredéknek” minősítette. Helfy Ignácnak 1882. október 11-én intézett levelében, amelyben felszólította a Függetlenségi Pártot, hogy az antiszemitizmus ellenében határozottan foglaljon állást „a jogegyenlőség sérthetetlensége mellett, faj-, nyelv-, valláskülönbség nélkül”, Kossuth megjegyezte: „Nemzetiségi és közgazdászati tekintetek tanácsolhatják, tanácsolják is, hogy Magyarország ne tárjon kaput semmi jött-ment söpredéknek.” Kossuth Lajos iratai IX. S. a. r. Kossuth Ferenc. Bp. 1902. 527. 26 1848–1849 a magyar zsidóság életében i. m. 262. 27 Országgyűlés. Pesti Hirlap, 1848. január 30. 82.; Fülepp György: A zsidók emancipátiója Magyarhonban nem czélszerű. H. n. [Pest] 1848. 51.
