Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Hornyák Árpád: A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képe a két világháború között
A MAGYAR KÜLPOLITIKAI GONDOLKODÁS SZERB KÉPE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 394 A magyar politikai közélet egyértelműen Szerbiát, a nagyszerb hegemón törekvéseket tette felelőssé a szerb–horvát ellentétek eldurvulásáért. A szerb politikai vezetés telhetetlenségét okolta, amellyel Belgrád kész volt a minden képzeletet felülmúló óriási diadal hihetetlen szerzeményeit két kézzel elkótyavetyélni. „Otthon mindenkit elnyomsz, mindenkit ellenségeddé teszel. Szerzeményeid biztosítékait csak a fegyverben keresed. Külföldön régi barátaidat cserben hagyod, de hűséget követelsz tőlük. Új barátok után indulsz, de ellenségeikkel barátkozol. Quo vadis Jugoslavia?” – tette fel a kérdést Bajza József. 52 A horvát kérdés alakulását a harmincas évek elejétől egyre fokozódó figyelemmel kísérte valamennyi általam vizsgált folyóirat. Nem véletlen, hisz ez a kérdés a déli szomszéd létét vagy nem létét jelentette. A Jugoszlávia léte felett érzett „aggodalmak” és magyar remények tovább növekedhettek a harmincas évek második felében, mert a horvát kérdéssel az erős Stojadinovć-kormány sem tudott vagy akart mit kezdeni. „Tehát marad Stojadinović, nem old meg semmit, hagy lassan mindent elromlani, naponta megíratván magáról, hogy megmentette Jugoszláviát. Amíg a kedvező külpolitikai konjunktúra tart, a rendszer is tarthatja magát. Azután? Ugy látszik a sok ügyességgel bíró délszláv premier nem teszi fel magának ezt a kérdést. A hatalom mámorának édes italát szürcsölgeti és egy vállrándítással intézi el a dolgot, ha más teszi fel neki ugyanezt a kérdést: Utánunk a vízözön!” – olvashatták a külpolitika iránt érdeklődő magyar olvasók a legtekin télyesebb magyarországi délszláv szakértő, a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára, Bajza József tollából.53 A Jugoszlávia két legnagyobb államalkotó nem zete közötti ellentét kétség kívül jelentősen meggyengítette Jugoszlávia politikai egységét és erejét a harmincas évek második felére. Részben ennek tudható be, hogy a legmagasabb körökben, a Várban úgy látták, hogy Jugoszlávia a kisantant leggyengébb láncszeme, kizárólag földrajzi fogalom, amely néprajzi, kulturális és vallási szempontból, mint ahogy lelkileg és történelmileg sem létezik, s ezen az a tény sem változtat, hogy a szerbek a szervezet legjobb katonái. 54 Szerbia „pánszláv hajlamát”, mint láttuk, evidenciának tekintették a magyar külpolitikával foglalkozók, mindezt annak dacára, hogy a szerbeket határozottan bolsevikellenesnek tartották. Horthy a már többször idézett, Hitlernek szánt emlékiratában a szerb bolsevizmusellenességet részben a Karađorđević dinasztia és 52 Bajza József: Egy év délszláv külpolitikája. Magyar Szemle XXI. kötet (1934) 5–8. sz. 177. 53 Uő: Az örök horvát kérdés. Magyar Szemle XXX. kötet (1937) 5–8. sz. 275. 54 „Annak ellenére, hogy a szerbek a kisantant legjobb katonái, őket tartjuk a kisantant politikailag leggyengébb államának. A 48% anyaországi szerb egymás között sem egységes, és ez a kisebbség szemben áll az összességükben többséget alkotó különböző kisebbséggel, amely kifejezetten ellenséges beállítottságú, és ez az ellenségeskedés, a balkáni szokásoknak megfelelően, helyenként egymás kiirtásává fajul.” Horthy Miklós titkos iratai i. m. 160.
