Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Hornyák Árpád: A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képe a két világháború között
HORNYÁK ÁRPÁD 393 Ezt a toposzt, ami nagy vonalakban igaz is volt, a véleményt nyilvánító igénytől függően hol arra használhatta fel, hogy lenézze a szerbeket, hol pedig arra, hogy elismeréssel szóljon a szerb nemzet addig elért teljesítményéről. Az 1934-es év feszült magyar–jugoszláv kapcsolatában nem meglepő, hogy ismét sorra jelentek meg az olyan írások, amelyek Jugoszlávia puszta létjogosultságát is megkérdőjelezték, s azt adott formájában a legtermészetellenesebb állam alakulatnak nevezték.48 „Jugoszlávia máris túl nagy balkáni országnak és belső rendjét, még ha akarná is, nem tudja megteremteni: ha kisebb volna, boldogabb és hatalmasabb lehetne. Érvényesülhetnének benne azok a népi erők, melyek tiszteletreméltóvá tették a régi Szerbiát. Mindaz azonban, amit Jugoszlávia keletkezése óta csinált, nemcsak népei, hanem földje szellemével is ellenkezik.”49 Ebben a szerb nép és Jugoszlávia irányában nem éppen baráti közhangulatban meglepő realitásérzéket és józanságot tükrözött Fucsek László vezérkari százados írása, aki a balkáni pánszláv eszme diadalaként értékelte Jugoszlávia létrejöttét. A délszláv állam egyik legnagyobb gondját abban látta, hogy gazdasági szempontból limitáltak voltak három különböző részének békebeli kapcsolatai, aminek megteremtése és az igen eltérő fejlettségű és szerkezetű területek gazdasági összehangolása és központi szervezetének kiépítése az új állam energiáit teljesen lekötötte. További kihívást jelentett Jugoszlávia számára az, hogy az ország északi és észak-nyugati részei jóval sűrűbben lakottak voltak, mint a déliek, gazdasági és kulturális tekintetben is jóval felülmúlták Ószerbiát és Montenegrót, ami a legnagyobb ellentét forrásául szolgált a jugoszláv állami vezetésben, „mert a népesség azon része, mely gazdasági és kulturális tekintetben a legtöbbet nyújtja, a vezetést is kezébe kívánja ragadni, vagy legalább egyenlő jogokat kíván”.50 Fucsek ugyanakkor arra is figyelmeztetett, s ezzel szinte egyedül állt a magyar szakpublicisztikában, hogy a különböző írásmódokból, a valláskülönbségekből, a nyelvkülönbözőségből és az elég temperamentumosan lejátszódó politikai parlamenti harcokból nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni, mert azok, bár külsőleg nagyon mélynek tűnhetnek, a valóságban leküzdhetők. 51 katonatiszt és közkatona között a különbség sokkal kisebb mint nálunk. Második, harmadik ősük mindnyájuknak ugyanazt a foglalkozást űzte. De ebben a parasztnépben megvan a vágy és megvan a tehetség is a polgári életmódra.” Lengyel Géza: Balkán. Nyugat (1916) 12. sz. 751. 48 Magyarország a Népszövetség elé vitte a kettősbirtokosok szabad közlekedését akadályozó és folyamatos határincidenseket provokáló jugoszláv kormányt. 49 Európa új szelleme. Magyar Külpolitika 15. (1934) 12. sz. 8. 50 Uo. 51 „A faji összetartozandóság érzése kétségtelenül fennáll és a jelek szerint elég erősnek látszik ahhoz, hogy egyelőre minden bontó tényezőt uralni tudjon.” Fucsek László: Jugoszlávia és a dunai államok gazdasági közeledése. Magyar Katonai Szemle 3. (1933) 1. sz. 165.
