Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Hornyák Árpád: A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képe a két világháború között
HORNYÁK ÁRPÁD 389 1914-ben című írása 33 apropójául egy szerb–francia szerzőpáros által írt munka, a Les victoires serbes en 1914 szolgált. 34 Nagy szerint: „Nem szabad feltételezni azt, hogy ellenfeleink értéktelenebbek mint mi vagyunk, azonban éppen olyan nagy hiba volna az ellenség képességeit túlbecsülni és éppen a világháború tapasztalatai alapján úgy állítani be a dolgokat, hogy míg bizonyos nemzetek a jövőben sem fogják megállani helyüket, mások viszont a siker biztos reményében ragadhatnak fegyvert. A magyar közvélemény nagyon hajlamos annak ellentmondás nélküli elfogadására, hogy az 1914. évi szerbiai szerencsétlen kimenetelű hadjárat egyik és legfőbb oka a szerb katona páratlan vitézsége és a szerb hadsereg főparancsnokság céltudatos, tervszerű és messze előrelátó vezetői fölénye volt.” Elismerte ugyan, hogy jó katonák a szerbek, de arra is felhívta a figyelmet, hogy ők is csak olyan emberek, mint minden más edzett, határozott és a természet mostohaságait elszenvedni tudó harcias nemzet fiai, és éppen úgy ki vannak téve a modern háború nehézségei és borzalmai által felidézett erkölcsi és lelki kríziseknek, mint akár a magyarok. 35 Ha nem is magasabb harcértékűnek, de mindenképpen elismerésre méltó vitézi készségek birtokában lévőnek tartotta a szerb katonákat Magyarország kormányzója is, aki Hitler részére készített 1936-os pro memoriájában részben ezzel magyarázta a Führernek, miért pont Jugoszláviával igyekezett barátibb kapcsolatokat kialakítani a húszas évek derekán. „Mivel szét akartuk szakítani a vasgyűrűt, amely körülvett bennünket, közeledni próbáltam a szerbekhez, akik azok közé az ellenfelek közé tartoztak a kisantanton belül, akikkel pirulás nélkül kezet foghattunk.36 A háború előtt ellenségeink voltak nyílt sisakkal, és a háborúban jól verekedtek.”37 Katonai képességeik elismerése mellett azonban Horthy gyanak vással viseltetett a szerbek iránt, mivel úgy vélte, hogy a lelkük mélyén gyűlölik a magyarokat, s mindent, ami nyugati. Szerbia Németországhoz való közeledése, csakúgy, mint Magyarországgal történő jobb kapcsolatainak kiépítése, fejtegette 33 Nagy Vilmos: A szerb felső vezetés 1914-ben. Magyar Katonai Szemle 4. (1934) 4. sz. 1–37. 34 Lt Colonel Desmazes Et Commandant Naoumovitch: Les victoires serbes en 1914. Berger-Levrault 1928. 128. „Talán nem is lett volna szükséges, hogy az elfogult francia és szerb beállításokkal bővebben foglalkozzunk, ha ennek hatását a magyar katonai közvéleményben nem tapasztalnók és ha nem olvasnánk hasonló felfogású megnyilatkozásokat a magyar katonai irodalomban is.” Nagy V.: A szerb felső vezetés i. m. 1. 35 Uo. 36 Ez a motívum katonaemberek és politikusok mellett finom lelkű művelődéstörténészeknél is előbukkan, Cs. Szabó László jegyezte le belgrádi útinaplójába 1939 tavaszán: „A szerbek homlokán megjelent a felhő, amely a magyarét régtől fogva takarja. Gondoljunk erre a felhőre, ha valaha ki akarunk békülni egyetlen becsületre méltó ellenfelünkkel (kiemelés tőlem – H. Á.).” Cs. Szabó László: Kis népek hivatása. Bp. 2005. 83–84. 37 Horthy Miklós feljegyzése Adolf Hitler számára a magyar és a német külpolitika kisantant- és szovjetellenes célkitűzéseinek összehangolásáról. 1936. augusztus. In: Horthy Miklós titkos iratai. S. a. r. és jegyz. Szinnai Miklós – Szűcs László. Bp. 1963. 162.
