Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Hornyák Árpád: A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képe a két világháború között
A MAGYAR KÜLPOLITIKAI GONDOLKODÁS SZERB KÉPE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 388 volt kora magyar irodalmi és kulturális életének, szoros kapcsolatot ápolt a legfelsőbb politikai körökkel, s a Revíziós Liga elnökének tisztségét is betöltötte. Emellett délvidéki, verseci származása, és egyes irodalmi műveiben feldolgozott témák okán „szerb szakértőnek” számított. Cikkében a szerbek jellemzése egyszerre volt fehér és fekete, bár az összképben végül az utóbbi dominált. „A szerbek igen vitéz, becsületes, sőt mondhatnám szimpatikus nép, sokat véreztek és sokat szenvedtek a háborúban. Hozzá kell azonban mindjárt tennem, hogy az óriási és őket magukat is meglepő siker, amelyet elértek, nagyzási hóbortot fejlesztett ki a szerbségből, amely ennél a különben igen szimpatikus népnél most mutatkozik s a túlfűtött nacionalizmust már szinte a kazánrobbanásig fokozta. A szerbek nem is értenek meg más állameszmét, mint a Nagyszerbiáét. A jugoszláv állam tulajdonképpen nekik csak átlátszó álarc, amely a nagyszerb aspirációkat takarja. Magában azt, hogy jugoszláv alattvaló magát magyar vagy német embernek vallja, megtorlandó visszaélésnek érzik. A szerbek jellemének megítélésénél szem előtt kell tartani azt is, hogy tipikusan balkáni nép. Eszes, de rettenetesen tudatlan. [...] A balkáni karakter abban is megnyilatkozik, hogy a szerbek, amennyire lelkes tisztelői a hősiességnek és a vérontás lovagias formáinak, annyira hiányzik belőlük a jogérzetnek halvány sejtelme is. Hazafiságból, barátságból vagy más tiszteletre méltó okból hajmeresztő igazságtalanságra képesek. Végül a balkáni karaktert kiegészíti a primitív népek ismert ravaszsága, az a bizonyos indiánus ravaszság, amely az egész szerb politikát jellemzi.” 31 A magyar közvélemény a „primitívséget” és a „harcra való állandó készséget” a Balkán velejárójának tekintette, s ez a kép természetesen a szerbekre is rávetült. 32 A Herczegnél is megjelenő „szerb vitézség” ugyanakkor a korszakban uralkodó szerb kép leggyakrabban használt pozitív előjelű toposza volt. Olyannyira, hogy az egyes cikkek szerzői még akkor is elismeréssel nyilatkoztak a szerbek vitézségéről, illetve a szerb nemzeti tudat és nemzeti érzés szilárdságáról, ha előzőleg egyéb kérdésekben oldalakon keresztül csak negatív konnotációban szerepelt Szerbia és a szerb nép. A szerb katonai virtus feltétlen dicsérete és általános elfogadottsága azonban egyes katonai gondolkodókat határozottan zavart, ezért többen megkísérelték a szerb katonai erényeket reálisabb fényben feltűntetni. Vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos a Magyar Katonai Szemlé ben közölt, A szerb felső vezetés 31 Herczeg Ferenc: A helyzet a Délvidéken. Magyar Külpolitika 9. (1928) 4. sz. 2. 32 „Igenis a Balkán az, amelyből kiindult a világháború, mert a balkánon primitív népek laknak, földmívelők, akik könnyebben határozzák el magukat arra, hogy a szenvedély elragadja őket, hogy nem látva és nem számolva a következményekkel, megragadják a fegyvert, küzdjenek és meghaljanak hazájukért, Ez a helyzet jellemezi a Balkán politikáját, mert ez a mentalitás, amely a balkán-népeket kulturájából és életviszonyaiból folyik, még ma sem változhatott meg, miért is az egy állandó háborús veszedelmet jelent.” Bogya János képviselő felszólalása a nemzetgyűlés 372. ülésén, 1925. február 6-án. Az 1922. évi június hó 16-ára hirdetett nemzetgyűlés naplója XXIX. Bp. 1924. 203.
