Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
A GALÍCIAI ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MÍTOSZA 38 egyenjogúsításának hallatára ne vándoroljanak be még nagyobb tömegekben. 19 A zsidó bevándorlás korlátozására tett ismételt és rendre kudarcba fulladt törvényhozói igyekezetek a jelek szerint közkívánalomból fakadtak. Az országgyűlési követeknek adott utasításaikban 1843-ban Komárom megye, 1847-ben Fejér megye, Borsod megye és Pest városa is kérte a zsidó bevándorlás meggátolását.20 A zsidók iránti jóindulatával liberális kortársai közül is kiemelkedő Vukovics Szabbás a nem nemesekkel való egyenjogúsítást már 1844-ben csak az országban született „belföldi” zsidóknak kívánta megadni, míg az „idegenekre” nézve minden megszorításra késznek mondta magát.21 A zsidók helyzetének részleges javításáról szóló törvényja vaslat 1844. szeptember 27-i vitáján huszonkét követ tett említést a bevándorlásról, hol csupán aggódva, hol – és gyakrabban – kifejezetten annak korlátozását követelve.22 A már említett Kossuth Lajos és Szemere Bertalan mellett ezt Vörösmarty Mihály is szükségesnek ítélte egy 1848. májusi cikkében, mivel „az ország annyi henye s idegen szellemű népet saját megromlása nélkül továbbra be nem fogadhat”. 23 A bevándorlás korlátozásának általános óhaja fényében nem meglepő, hogy ami a kifejezetten galíciai bevándorlókról ekkor kialakuló diskurzust illeti, az ábrázolás néhány semleges, ismertető jellegű leírás kivételével a liberális táboron belül is kezdettől fogva kifejezetten negatív volt, elsősorban és leggyakrabban a zsidó kocsmárosok kártékonynak ítélt, a köznépet anyagilag romba döntő és erkölcsileg megrontó szerepe miatt, másodrészt, mivel a galíciai zsidók állítólag semmi hajlandóságot nem mutattak a magyarosodásra. 24 Ebben az időszakban jelent meg a közbeszédben az a „jó”, értsd magyarosodó vagy már elmagyarosodott, illetve „rossz”, vagyis a magyarosodást elutasító, gazdasági tevékenységét tekintve kártékonynak tartott, idővel mindinkább explicite 19 Uo. 262–263. Az 1849-es emancipációs törvényről lásd Miskolczy Ambrus: A zsidóemancipáció Magyarországon 1849-ben. Az 1849-es magyar zsidóemancipációs törvény és ismeretlen iratai. Bp. 1999. 20 Megyei dolgok. Pesti Hirlap, 1843. április 16. 252.; Törvényhatósági tudósítások. Nemzeti Újság, 1847. július 15. 441.; Követválasztások. Pesti Hirlap, 1847. október 24. 268.; Törvényhatósági dolgok. Pesti Hirlap, 1847. november 16. 324. 21 Az 1843/44-ik évi magyar országgyűlési alsó tábla kerületi üléseinek naplója VI. Szerk. Kovács Ferencz. Bp. 1894. 12. 22 Szabad királyi Pozsony városába 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes karoknál és rendeknél V. Pozsony 1844. 195–210. 23 Vörösmarty Mihály: Zsidóügy (1848). In: Vörösmarty Mihály összes munkái VII. Szerk. Gyulai Pál. Bp. 1885. 356. 24 A neutrális leírás egy példájára lásd Balajthy Jósef: Munkács. Azaz: Munkács városának és várának topographiai, geographiai, históriai és statistikai leírása. Debreczen 1836. 166–167. Az északi megyéket „Lengyelországból” ellepő és a pálinkamérés felett szinte monopóliumot gyakorló zsidó kocsmárosok bírálatára lásd Fényes Elek: Magyarország statistikája I. Pest 1842. 82–83. A Lengyelországból „hívatlanul” bevándorolt és a „magyarság elleni ellenszenvet” terjesztő rabbikra lásd Vegyes újdonságok. Nemzeti Újság, 1847. augusztus 10. 502.
