Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Hornyák Árpád: A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képe a két világháború között
A MAGYAR KÜLPOLITIKAI GONDOLKODÁS SZERB KÉPE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 382 évszázados félelemmel átitatott magyar politikai közvélekedés a lehető legelmarasztalóbban tekintett a pánszlávizmusra, s helyette hangsúlyozottan a délkeleti irányba, a Balkánon terjeszkedő nagyszerb törekvéseket látta volna szívesen déli szomszédjánál. Ennek feltételei az általános vélekedés szerint egyébként is adottak voltak, mivel Jugoszláviában a miniszterelnök, a szerb Pašić az erőszak jegyében kormányzott, s expanzív politikát kívánt folytatni, amire Jugoszlávia gazdasági konstrukciója is rákényszerítette. A magyar politikai közélet egyik- másik jeles szereplője, mint például Bogya János,9 aki a kormányzó Egységes Párt ve zérszónoka volt a külpolitikai kérdésekben, természetesnek nevezte ezt az expanzív politikát, mert szerinte mindaddig, amíg Jugoszlávia gazdasági életének súlypontja Zágrábban van, és az ország tengerentúllal való érintkezési vonala Zágráb és Fiume, addig ez a terület csak névlegesen van szerb uralom alatt. Vagyis, amennyiben Szerbia valóban a befolyása alá akarja vonni egész Jugoszláviát, úgy Belgrádnak olyan politikai orientációt kell követnie, amely Szaloniki felé irányul, hogy azt tegye meg a jugoszláv birodalom tengerentúli érintkezési pontjává. 10 Szerbia figyelmének Balkán felé való terelésének magyar szempontból áldásos következménye lehetett volna a magyar–jugoszláv kapcsolatok normalizálódása, mi több, barátivá válása.11 Amennyiben ugyanis Szerbia Szalonikibe igyek szik, számolnia kell a hátában levő Magyarországgal. Belgrádnak azzal is tisztában kell lennie, hangsúlyozta, hogy amíg tisztán balkáni hatalom volt, nem került ellentétbe a világ legerősebb államaival. Abban a pillanatban azonban, amikor a Balkánról Közép-Európa felé fordult a szerb diplomácia aktivitása, rögtön gyanússá tette magát nagyszláv törekvésével, és megmutatta Angliának és Olaszországnak, hogy valójában mi is rejlik Pašić tervei mögött.12 Ezzel fel hívta Anglia, Olaszország és a velük együtt haladó Egyesült Államok figyelmét 9 Bogya János (1880–?): a konzuli akadémia elvégzése után a Monarchia közös külügyminisztériumának tisztviselőjeként előbb Velencében, majd a háború alatt Iaşiban, Zürichben, Berlinben és Brémában szolgált az Osztrák–Magyar Monarchia konzuljaként. Az 1922–1927-es országgyűlés közgazdasági és a közlekedésügyi és kivándorlásügyi bizottságának tagja. Azon kevés képviselő közé tartozott, akik beutazták egész Európát. Parlamenti Almanach az 1922–1927. évi országgyűlésre. (Sturm-féle országgyűlési almanach) Szerk. Baján Gyula. Bp. 1922. 99., 208. 10 Bogya János képviselő felszólalása a nemzetgyűlés 372. ülésén, 1925. február 6-án. Az 1922. évi június hó 16-ára hirdetett nemzetgyűlés naplója XXIX. Bp. 1924. 203–204. 11 Ezzel egyébként nyitott kapukat döngettek Budapesten, mert a szerb külpolitikának a 19. század dereka, de a századforduló és a Monarchiával folytatott vámháborúja óta egyik prioritása volt a Szaloniki kikötő biztosítása a szerb külkereskedelem számára. 12 „Rámutatott arra, hogy nála erősebb a szláv gondolat a szerb gondolatnál, mert vállalja az ebből a diplomáciai helyzetből folyó hátrányokat csak azért, hogy a maga álmait és törekvéseit megvalósítsa, ami nem lehet más, mint a nagy Oroszbirodalomba való bekapcsolódás és a nagyszláv egység megvalósítása, ami a francia diplomácia célja és törekvése.” Bogya János képviselő felszólalása a nemzetgyűlés 372. ülésén, 1925. február 6-án. Az 1922. évi június hó 16-ára hirdetett nemzetgyűlés naplója XXIX. Bp. 1924. 204.
