Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Hornyák Árpád: A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képe a két világháború között
377 Hornyák Árpád A MAGYAR KÜLPOLITIKAI GONDOLKODÁS SZERB KÉPE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT* Nem könnyű megragadni a nemzetek egymásról kialakított képét még akkor sem, ha egy pontosan behatárolt korszakban és csak egy viszonylag jól körülhatárolt szegmensét vizsgáljuk. Nehézséget esetünkben elsősorban a fogalom definiálása jelent. A külpolitikai gondolkodás formálóinak köre ugyanis meglehetősen heterogén. Beletartoznak maguk a külpolitika alakítói – diplomaták, külügyi vezetők vagy külügyminisztériumi beosztottak –, akik a főnökeik részére összeállított beszámolóikban, tervezeteikben megfogalmazták véleményüket, vagy egyszerűen csak magától értetődő evidenciának véve lejegyezték azt, ami a referatúrájukba tartozó országok vonatkozásában a közvélekedésben általános véleménynek számított. De részét képezik írók, politikusok, újságírók, egyetemi oktatók és közírók is. Miután a külpolitikai gondolkodás alakítóinak – mint láthattuk – igen széles spektrumának szerb képéről nem állnak rendelkezésre résztanulmányok, írásomban nem vállalkozhatom a magyar külpolitikai gondolkodás szerb képének a teljesség igényével történő bemutatására, mindössze kísérletet teszek annak felvázolására. Teszem mindezt a legfontosabb társadalmi, politikai, tudományos és kulturális folyóiratok közleményeire, a nemzetgyűlési és országgyűlési jegyzőkönyvek igen gazdag anyagára, a külügyi dokumentumokra, valamint kisebb részben memoárokra támaszkodva. 1 * A tanulmány az NKFI K 124142 számú projekt támogatásával készült. 1 A periodikák kiválasztásánál a legfontosabb szempont az volt, hogy minél szélesebb spektrumát fedjék le a magyar politikai közélet folyóirat kínálatának. Így esett a választás a következő lapokra: Budapesti Szemle, Magyar Szemle, Külügyi Szemle, Nyugat, Uj Idők, Magyar Külpolitika, Kelet Népe, Láthatár, Magyar Katonai Szemle, Magyar Katonai Közlöny. Ezek az eltérő politikai és világnézeti alapokon álló folyóiratok váltakozó intenzitással és más-más mélységben foglalkoztak a déli szomszéd nemzetekkel. A leggazdagabb forrásbázissal a Magyar Külpolitika című kétheti lap szolgált, amely a Magyar Külügyi Társaság, majd a Magyar Revíziós Liga hivatalos lapjaként jelent meg. Az 1930-as évek elejéig szinte minden számában volt a déli szomszédok helyzetével foglalkozó írás, többnyire Bajza József tollából, aki elsősorban a belpolitikai helyzetet elemezte. A Magyar Külügyi Szemle – amely szintén a Magyar Külügyi Társaság hivatalos folyóirata volt – ehhez képest lényegesen kevesebbet foglalkozott Jugoszláviával. A korszak legszínvonalasabb folyóiratai közé tartozó Magyar Szemlének, mint ahogy a Budapesti Szemlének is majd mindegyik számában volt legalább egy írás, amely Jugoszláviával foglalkozott, többnyire politikai elemzés, vagy a magyar kisebbség helyzetét tárgyaló cikk, ritkábban kulturális vonatkozású írás formájában. A Budapesti Szemle emellett rendszeresen közölt alapos könyv ismertetéseket a Jugoszláviáról született délszláv és elsősorban német nyelvű szakirodalomból. Azon persze el lehet merengeni, hogy egy-egy folyóirat meghatározó tekintéllyel rendelkező szerkesztője által írt cikkek és reflexiók mennyire tükrözik egy társadalom valamelyik rétegének véleményét, de talán az a körülmény, hogy ezeket a véleményeket egy meghatározott olvasóközönség olvasta, következésképpen egy meghatározott réteg kapott „lehetőséget” az előterjesztett véleményekkel való
