Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán ifjúság parancsnoka a királyi Albániában
CSAPLÁR-DEGOVICS KRISZTIÁN 375 Gjilardit a petrellai katonai kórház temetőjében helyezték örök nyugalomra. A koporsó útvonalát gyalogos katonák sorfala biztosította. A temetési menet elején gyalog vezették a tábornok lovát; emögött haladtak a király képviselői, a királyi család tagjai, Araniti tábornok, a parlament elnöke, a miniszterelnök, a diplomáciai testületek képviselői és a parlamenti képviselők. Az ágyútalpra szerelt koporsó kíséretére a dejai zászlóalj három századát rendelték ki, akikhez egy katonai zenekar és egy tüzérekből álló díszalakulat csatlakozott. Magát a koporsót tizenegy hadnagy és egy alhadnagy kísérte. Mögöttük következtek az állam legfőbb hivatalnokai és klerikusai, majd kisebb funkcionáriusok, kitüntetett katonatisztek, a társadalmi elit egyéb tagjai és a nép képviselői. A koporsó útja a következő volt: a menet a dibrai úton (Rruga e Dibrës) érkezett meg a fővárosba és a Zogu bulváron (Bulevardi Zogu) a katolikus templomig vonult. A katolikus templomban ünnepi gyászszertartáson búcsúztatták a tábornokot. A misét követően a menet a Zogu bulvárról a November 28. úton (Rruga 28. Nanduar) keresztül az elbasani útra (Rruga e Elbasanit) kanyarodott. Az elbasani úton a menet a királyi palota elé ért, ahol pár percre megálltak. Ezt követően a civilek hazaindultak, és csak a fegyveres testületek tagjai kísérték Gjilardi koporsóját katonai marsban Elbasan felé. A város határán levő rendőrállomásnál ismét megálltak: az uralkodó itt búcsúztatta hű emberét. A beszédet követően a katonák alakzatba álltak és így folytatták útjukat Petrellába. A temetés napján Zogu parancsára az egész ország területén félárbocra engedték a nemzeti lobogót. A temetési menet útvonalán zárva maradtak a hivatalok és az üzletek. A polgári szervek tisztviselői cilinderben voltak kötelesek részt venni a ceremónián, a katonák pedig díszegyenruhában. Ghilardi haláláról az egykori közös hadseregbeli bajtársak is megemlékeztek, köztük Gustav von Hubka,103 aki a következő feljegyzést vetette papírra, amely akár az elhunyt tábornok nekrológja is lehetett volna: „A tiranai albán sajtóiroda közli, hogy a király tábornok-szárnysegédje, Leopold Ghilardi dandártábornok augusztus 14-én [1935 – Cs-D. K.] Fieri helységben merénylet áldozata lett. A hírhez a belföldi napilapok azt a kommentárt teszik hozzá, hogy Ghilardi az osztrák–magyar hadsereg fiatal tisztjeként menekült Albániába és emiatt a világháború idején a Durazzóba bevonuló császári és királyi csapatok dezertőrként kezelték. [...] A kalandor hajlamú Ghilardit nem lehet szerény, mindig korrekt és kedves bajtársként jellemezni. Lobbanékonysága ugyanakkor nem engedte meg neki, hogy a nagy háború kirobbanását megvárja, hanem arra késztette, hogy szolgálatait a fiatal Albán Fejedelemségnek kínálja fel, tare, Komanda e Mbrojtjes Kombetare, Zyra Personale, Sekc.1., Nr. 61-1477/1 Prot, 1–3. 103 Gustav von Hubka (1873–1962), osztrák–magyar katonai attasé, vezérkari tiszt, a Monarchia bukása után az egyik legismertebb katona-író.
