Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
KONRÁD MIKLÓS 37 bevándorlását. E korlátozást Szemere Bertalan és Kossuth Lajos is szorgalmazta. 16 A forradalom kitörését követően a zsidó lakosságban felbuzgó emancipációs remények hamarosan szertefoszlottak. A március 19-én kitört, többnapos pozsonyi zsidóellenes megmozdulások hatására az országgyűlés március 21-i ülésén a zsidókat, mint választókat kizárta a városi törvénytervezetből. Az ülésen Kossuth sajnálkozva jelentette ki, hogy az előítéletekkel „a költő szerint, istenek is hiába küzdenek”. Az ajánlatára az alsótábla által még aznap megszerkesztett, végül tárgyalásra sem került hevenyészett törvényjavaslat utolsó paragrafusa a belügyminiszterre hagyta, hogy rendeleti úton gátolja meg az „idegen zsidóknak más országokból beköltözését”. 17 A zsidó bevándorlás kérdése néhány hónappal később az első népképviseleti országgyűlésen is felmerült. Megelégelve a kormány időhúzását, Kállay Ödön július 12-én egyénileg beterjesztett egy emancipációs törvényjavaslatot. Ezt az országgyűlés az osztályokhoz utasította, amelyeknek végül kétharmada – hat a kilencből – a következő ülésfolyamra kívánta halasztani a javaslat tárgyalását, elsősorban mivel „mellőzhetetlen” előzménynek tekintette egy „általános honosítási s telepedési törvény” elkészítését.18 Úgy vélhetnénk, hogy ennek hiánya magyarázza a szegedi nemzetgyűlés utolsó, 1849. július 28-i ülésén egyhangúlag megszavazott, de a szabadságharc bukása miatt érvénybe nem lépett emancipációs törvény sajátosságát. Az „ország izraelita lakosait” a keresztény lakosokkal minden megszorítás nélkül egyenjogúsító 1867. évi XVII. tc.-kel szemben az 1849-es törvény ugyanis csak azon „Mózes vallású” lakosoknak adott a keresztényekkel egyenlő jogokat, akik „a magyar álladalom határain belül” születtek, vagy az országban törvényesen megtelepedtek. (A letelepedés feltételeinek rendeleti úton való meghatározását a törvény második paragrafusa a kormányra bízta.) Csakhogy honosítási törvény 1867-ben sem létezett, A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről címet vi selő első magyar állampolgársági törvényre 1879-ig kell várni. A magyarázat feltehetően az 1849-es emancipációs törvény indoklásában található. Szemere Bertalan a korlátozást nyíltan a kormány azon kívánalmával igazolta, hogy „a bevándorlási roham mérsékeltessék”, vagyis hogy a szomszédos országokban nehéz helyzetben senyvedő zsidók Magyarországon élő hitsorsosaik 16 Országgyűlés. Pesti Hirlap, 1847. december 21. 420.; Országgyűlés. Pesti Hirlap, 1847. december 30. 441.; Keményfy Kálmán Dániel: Ötven év alkotmányos egyházpolitika (1848–1898). Esztergom 1898. 15–18. 17 Pozsony, márt. 21-én. Pesti Hirlap, 1847. március 24. 251–252. 18 1848–1849 a magyar zsidóság életében. Szerk. Zsoldos Jenő. Bp. 1998. 168–170.
