Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán ifjúság parancsnoka a királyi Albániában
CSAPLÁR-DEGOVICS KRISZTIÁN 371 Az egyesület, azaz egy újfajta közösségépítés élére 1930 februárjának utolsó napjaiban nevezték ki Gjilardit (Komandanti i Përgjithshëm). A Djelmëria formailag és funkcióját tekintve továbbra is olyan paramilitáris milíciaként működött, amelytől az uralkodó távol akarta tartani a hadsereget. A fiatal fiúk és lányok számára 15 éves kortól kötelező volt a tagság. A fiúk két évig a „kadéttestület”, egyfajta cserkészet tagjai voltak, majd 17 évesen milicisták lettek. A hadseregbe 19 évesen kellett bevonulniuk. Gjilardi kinevezésének – Zogu szemszögéből nézve – van még egy figyelemreméltó olvasata. A tiranai paktumokat követően Zogu beszédeiben egyre több teret kaptak az albán nemzeti karakterológia általa kidolgozott tézisei. Legalábbis ezt sugallja az uralkodó nyilvános beszédeit publikáló Lushaj és Sadiku forráskiadványa.86 Úgy tűnik, hogy az olasz térnyerés nem csak az állami paramilitáris („pa raushtarak”) nevelés megjelenését hozta magával. I. Zogu ugyanis egyre többet foglalkozott azzal is, hogy a veszélyes itáliai eszmékkel szembe albán eszméket állítson. Az 1925 és 1935 közötti parlamenti és rádióbeszédeiben, illetve közzé tett kiáltványaiban egyre dominánsabb szerepet kapott a nemzeti nevelés kérdése. Az uralkodó egyre pontosabban meg tudta fogalmazni azt, hogy a nevelés végeredményeként milyen patriótákat és milyen nemzetet szeretne maga előtt látni. Bár a kérdést még nem vizsgálták meg tudományos alapossággal, közvetve már most is igazolható, hogy Zogu nemzeti karakterológiája a „nemzeti újjászületés” (1878–1912) albán írói és költői mellett (de Rada, Pashko Vasa, a Frashëri testvérek) erősen támaszkodott Thallóczy Lajos 1896-os történelmi olvasókönyvére is.87 (Vitathatatlan, hogy Zogu gondolatainak egyik legfőbb politikai örököse Enver Hoxha lett.) 88 A Djelmënia egyik tisztjének, Aqif Domininak 1931-ben megjelent könyve szerint az uralkodó az ifjúság paramilitáris szerepét egyfajta szent szolgálatként értelmezte, előképének pedig a spártai agógét (gyermeknevelési módszer) tekintette. A fiatalokat a katonai nevelés során nemcsak a haza jövendő védelmére készítették fel (Koszovó és Çamëria esetét, amelyek Zogu szerint az albánok elégtelen katonai teljesítőképessége miatt kerültek szerb és görög megszállás alá, elrettentő példaként állítva eléjük), hanem megteremtették az állam (1912. november 28.) és a királyi család kultuszát is. Mindez pedig nem a jelent, hanem a jövőt szolgálta. A fiatalokat 86 Me jetue në shekullin e sotshëm. Zog I. Red. Ramiz Lushaj – Safet Sadiku. Tiranë 1995. 10–14. 87 Csaplár-Degovics, K.: Lajos von Thallóczy i. m. 205–246., 225–242.; Lushaj, R. – Sadiku, S.: Me je tue në shekullin e sotshëm i. m. 40. 88 Uo. 36. A két világháború között Ausztriában tanult és később Albániában vezető pozíciókat betöltő diákokról önálló kötet jelent meg. A történelmi tudás átadásának egyik közvetlen bizonyítéka Sander Bushati doktori disszertációja, aki a Wied-féle fejedelemség történetét dolgozta fel. Sander Bushati: Die Entstehung des Fürstentums Albanien. Doktori (PhD) értekezés. Wien 1940. A Hoxha-kori Albánia vezető történészének, Aleks Budának is a két világháború közötti Bécsben alakult ki az a történelemszemlélete, amely a kommunista diktatúra történelmi látásmódját alapjaiban befolyásolta. Csaplár-Degovics, K.: Lajos von Thallóczy i. m. 207–208., 242.
