Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán ifjúság parancsnoka a királyi Albániában
CSAPLÁR-DEGOVICS KRISZTIÁN 367 Leopold Ghilardi Zogu autokrata rendszerében A hazatérő miniszterelnök 1925 elején tisztogatásokba kezdett mind az állami hivatalnokok körében, mind a fegyveres erők kötelékeiben. A tisztogatásokat nagy átszervezések és több kinevezési hullám követte. Valódi egyeduralmat azonban Zogu nem tudott kiépíteni, mert képtelen volt távol tartani kormányától az olasz befolyást. Ahmet Zogu sem köztársasági elnökként (1925), sem királyként (1928) nem tudta útját állni Mussolini hatalmi igényeinek. Dörzsölt politikusként azonban mindent megtett annak érdekében, hogy ellensúlyozza az olasz tanácsadók térnyerését. 1925 és 1928 között igyekezett az egykori Osztrák–Magyar Monarchia minél több olyan hívét fontos pozícióba juttatni, akik belpolitikai hatalmát nem fenyegették. A Theresianumban tanult Ekrem Bej Vlora politikai karrierje ekkor vett nagy lendületet: 1925-ben szenátor lett, majd hamarosan Albánia londoni, 1929-tól athéni követe. Stefën Curani 1925-ben az Albán Nemzeti Bankot vezető bizottság vezető tanácsosa lett (Bankë Kombëtare e Shqipërisë, Këshilli të Përgjithshëm Administrativ).68 Eközben szakértők és tanácsadók érkeztek Ausztriából és Magyarországról.69 Hatalmának legfőbb támasza azonban kétség kívül az az általános felügyelői rendszer lett, amelyet Zogu személyesen épített ki. Zogunak szüksége volt alkalmas és hűséges hivatalnokokra, akik csak neki felelősek és csak neki engedelmeskednek. „Dohányfüsttöl bűzlő szobájában” négy külföldi származású katonatisztet választott ki, akiknek az lett a feladata, hogy az állami élet egy-egy területét közvetlenül és csaknem teljhatalommal felügyeljék. Gustav von Mürdacz, Walter Francis Stirling, Sir Jocelyn Percy és Leopold Ghilardi feladat- és jogkörét nem szabályozták pontosan. Kicsit szárnysegédként, kicsit az uralkodó személyes képviselőiként tevékenykedtek. Helyzetük akkor erősödött meg igazán, amikor az olasz állam érvényesíteni tudta protektori hatalmát: az olasz tanácsadók lettek az albán minisztériumok igazi döntnökei, ők vették át a hadsereg vezetését, de beleszóltak Zogu családi és dinasztikus politikájába is. A négy kiválasztott katonatiszt alkotta tehát Zogu ellensúlyát az olasz pozíciókkal szemben, s posztjukból elmozdíthatatlanok voltak. Feladataikat olasz személy nem láthatta el. Az uralkodó 1928-at követően nagyrészt rajtuk keresztül gyakorolta autokrata hatalmát. Bár a négy „felügyelő-tábornok” az uralkodó bizalmasának számított, Zogu távolságot tartott tőlük is, sőt néha ki is játszotta őket egymás ellen. Ennek ellenére, a maga módján „azért szerette őket”. 70 68 Asllani, U.: Studentët shqiptare i. m. 152–153. 69 Többek között ekkor vállalt munkát Tiranában a magyar Waisbecker Antal is, aki a mezőgazdasági termelés újjászervezője lett. Selenica, T.: Shqipnia e illustruar i. m. 195. 70 „A király kedvelte ellenőr-tábornokait. Myrdacz és Ghilardi valószínűleg a legközelebb álltak ahhoz, hogy a barátai legyenek, és Stirlinggel és Percyvel is a tévedhetetlenség látszatát kelthette.” Tomes, J.: King Zog i. m. 127–133., 132.
