Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán ifjúság parancsnoka a királyi Albániában
CSAPLÁR-DEGOVICS KRISZTIÁN 365 kiképzés, tisztképzés és a tisztek névsora): gyakorlatilag közvetlen ellenőrzés alatt tartották az ország függetlenségének egyik legfontosabb jelképét. 60 Az olasz befolyás korlátozása céljából több albán politikus kísérletet tett arra, hogy osztrák katonai tanácsadókat csábítson Albániába. Az egyik tekintélyes parlamenti képviselő, Mehdi Bej Frashëri például 1921 októberében Bécsbe látogatott, és miután végzett hivatalos teendőivel, találkozót szervezett albanofil osztrák katonatisztekkel. A találkozóra az albán politikusok, emigránsok és diasz póra hagyományos gyülekezési helyén, a bécsi Huberhof hotelban került sor. Frashërinek ugyan sikerült több tisztet megnyernie instruktornak, de egy éppen kirobbanó albán kormányválság miatt végül a tisztek többsége otthon maradt. Az osztrák tisztek és Frashëri közti találkozót az a Gustav von Mürdacz szervezte meg, aki 1922-ben Zogu belügyminiszter kérésére mégiscsak Albániába utazott. Mürdacz formailag ugyan az igazságügyi tárca külföldi szakértője lett, de Zogu embereként az albán hadsereg és zsandárság szervezésén is dolgozhatott. 61 Az osztrák tisztek segítségét Zogu elsősorban a zsandárság megszervezésében és kiképzésében szerette volna igénybe venni. A zsandárságot ugyanis, saját közvetlen irányítása alatt, egy olyan jól képzett és jól felszerelt belügyes fegyveres erővé kívánta alakítani, amely ellensúlyt tudna képezni az olasz befolyás alatt álló (gyengén kiképzett és felfegyverzett) hadsereggel szemben. Ez a sok kormányválság és az olasz befolyás miatt végül is nem sikerült. Miniszterként azonban Zogu annyit megtehetett, hogy a hadsereg büdzséjét minél alacsonyabb szinten tartsa: Novruz Zejnati levéltári kutatásai alapján 1921-ben a 7000 fős hadsereg büdzséje csak két és félszerese volt a 200 fős zsandárságénak! Zogu emellett másfélkétévente, belügyminiszterként (zsandárság), hadügyminiszterként (hadsereg) vagy kormányfőként újra és újra elrendelte a fegyveres erők teljes átszervezését, ami szintén hátráltatni tudta az olasz törekvéseket. 62 Leopold Ghilardi 1913 és 1918 között harcolt a szerb, a görög és az olasz hadsereg ellen Dél-, Közép- és Észak-Albániában. Hűsége Ismail Qemali kormányfőhöz és Wied fejedelemhez, elkötelezettsége az albán állam iránt vitán felül állt. Ennek köszönhetően ő lett az első, aki nem albán származású külföldiként Albánia állampolgára lett.63 Az új államban zsandártisztként szolgált. A fenti eseményeknek csak távoli szemlélője maradt 1924-ig, amikor is egy belpolitikai fordulat hatalmas változást hozott az ő életében is. 60 Az albán hadsereg megszervezésének történetét (1920–1924) lásd Novruz Zejnati: Ahmet Zogu – mbreti dhe komandanti i ushtrisë shqiptare. Tiranë 2005. 28., 64–84. 61 Zejnati, N.: Ahmet Zogu – mbreti i. m. 76–77.; Frashëri, M.: Kujtime i. m. 98–99., 128. 62 A 7000 fős hadsereg 1921-ben 6 500 000 aranyfrankból gazdálkodott, míg a 200 fős zsandárság 2 500 000-ből. Zejnati, N.: Ahmet Zogu – mbreti i. m. 10., 83., 86–89. 63 Tomes, J.: King Zog i. m. 128.
