Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
A GALÍCIAI ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MÍTOSZA 36 Az 1839–1840-es országgyűlésen az alsótábla által nagy többséggel megszavazott emancipációs törvényjavaslatot a csak részleges engedményekre hajlandó főrendek elutasították. Az engedményeket viszont Dessewffy Aurél indítványára egy, a feliratban szerepelendő kívánalommal is megtoldották, miszerint csak azon külföldi zsidók telepedhessenek le, akik vagyonuk, illetve iparűzésük vagy tudásuk révén hasznára válhatnak az országnak. Javaslatukat az alsótábla elfogadta, sőt az uralkodónak intézett feliratban szereplő megjegyzés helyett átemelte a törvénytervezet szövegébe. A két ház által elfogadott végső törvényjavaslat a beköltözni óhajtó zsidóktól erkölcsi bizonyítványt is kért, a bemutatandó vagyon értékét pedig 1000 forintban határozta meg. Aligha meglepően a birodalmi egységet képviselő és óvó uralkodó a szóban forgó paragrafust elvetette, így az nem szerepelt a zsidók helyzetében jelentős javulást hozó 1840. évi XXIX. tc.-ben. 14 Az 1843–1844-es országgyűlésen a zsidóknak az ország egyéb nem nemes lakosaival egyenlő jogot biztosító törvényjavaslatot már az alsótábla leszavazta. A részleges jogkiterjesztésről rendelkező törvénytervezetből ezúttal is a főrendek hiányolták a zsidók bevándorlását szabályozó intézkedést. Kérésüknek engedve a karok és rendek ezúttal külön törvényjavaslatot szerkesztettek „a külföldi zsidóknak az országba való beköltözésük elrendezése iránt”. A feltételek – a korábbi lakhelyen nyert erkölcsi bizonyítvány, bizonyos vagyon, tudás vagy valamely mesterség – alapvetően nem változtak. Javaslatukat a főrendek kisebb, a bevándorlást tovább nehezítő módosításokkal elfogadták. A végső változat az iparosoktól és művészektől 2000 forintnak megfelelő vagyon felmutatását írta elő, a többi keresetmóddal bíróktól, vagyis a potenciális bevándorlók zömét kitevő kereskedőktől 10 000 forintnyi értéket. Az országgyűlés a törvényjavaslat felterjesztése után öt nappal feloszlott, az uralkodó a törvénytervezetet válaszra sem méltatta. 15 Az utolsó, 1847–1848-as rendi országgyűlésen a zsidók egyenjogúsításáról már törvényjavaslat sem készült. Az 1847 végétől 1848 februárjáig tárgyalt, a forradalom kirobbanása miatt törvényerőre végül nem emelt honosítási törvényjavaslat azonban megint csak szabályozni és korlátozni tervezte a zsidók 14 Szabad királyi Pozsony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország közgyűlésének írásai III. Pozsony 1840. 181–182., 240–241.; Szabad királyi Pozsony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország közgyűlésének írásai IV. Pozsony 1840. 40–41., 243–244., 297.; Simon László: Zsidókérdés a magyar reformkor ban (1790–1848). Különös tekintettel a nemzetiségre. Debrecen 1936. 36–37. 15 Szabad királyi Pozsony városába 1843-ik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek írásai IV. Pozsony 1844. 91., 164–165., 310–312., 354.; Szabad királyi Pozsony városába 1843-ik esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek írásai V. Pozsony 1844. 8., 24–26.; Simon L.: Zsidókérdés i. m. 65.
