Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán ifjúság parancsnoka a királyi Albániában
AZ ALBÁN IFJÚSÁG PARANCSNOKA A KIRÁLYI ALBÁNIÁBAN 364 a Monarchia egyik ismert ügynöke (1923–1928 között Ausztria tiszteletbeli konzulja Albániában) szintén aktív résztvevője volt a lushnjei konferenciának, majd az Iljaz Vrioni kormánynak (1920. december) ő lett a pénzügyminisztere. 53 A negyedik politikus maga Ahmet Zogu, aki több kormány belügyminisztere, a Delvina-, majd Evangjeli-kormány hadügyminisztere, 1922 decemberétől pedig Albánia hetedik miniszterelnöke volt.54 Zogut 1924-ben már sokat vádolták ami att, hogy külföldi (részben osztrák) tanácsadókkal vette körbe magát.55 Jellemző tény az is, hogy egészen a tiranai paktumokig (1926–1927) Zogu katonai díszegyenruhája az (osztrák–)magyar huszárkapitányi mintát követte (Wied uniformisa is ennek alapján készült). 56 1920 és 1924 között az albán politikai vezetők igyekeztek minél több külföldit a tiranai minisztériumokba csábítani, hogy tanácsaikkal segítsék az ország „europaizálását”. 1923-ban már csaknem minden minisztériumnak volt saját külföldi szaktanácsadója. Az ő feladatuk az volt, hogy segítsenek felszámolni az oszmán korszak berendezkedését és helyette kiépíteni egy európai elveket követő, modern állami közigazgatást. Az igazságügyi tárcánál ezt a feladatot látta el az olasz Giulio Menzinger és a grazi Gustav von Mürdacz, a közmunkák minisztériumában a német „Meißner pasa”, vagy a belügyminiszter Zogu mellett a brit Walter Francis Stirling.57 Hasonló elvek alapján szervezték meg az ország fegyveres ere jét is. Az éppen alakulóban lévő hadsereg (határvédelem), rendőrség (városi rendfenntartás) és zsandárság (vidéki rendfenntartás és határvédelem) szervezését és vezetését ideiglenesen olyan tisztekre bízták, akik korábban valamelyik oszmán fegyveres erőnél szolgáltak, vagy világháborús veteránok voltak. 58 A hadseregnek, illetve a belügyi és hadügyi tárcának a kezdetek óta voltak olasz katonai tanácsadói. E tanácsadók aktív szolgálatban álltak az olasz hadseregben. Ők vagy italo-albánok voltak, vagy olyan tisztek, akik 1913 és 1918 között kapcsolatba kerültek az albán területekkel.59 E katonai szakértők figyelem mel kísérték az albán hadsereg állapotát, és aktívan beleszóltak a fegyveres erőkkel kapcsolatos állami politikába (fegyverbeszerzés, a szervezeti felépítés alakítása, 53 Asllani, U.: Studentët shqiptare i. m. 152–153.; Schmidt-Neke, M.: Entstehung und Ausbau i. m. 72. 54 Adil Biçaku: Ahmet Zogu, jeta dhe puna e tij për Shqipërinë. Tiranë–Frankfurt–New York 1998. 20–39.; Bernath, M. – Nehring, K.: Biographisches Lexikon i. m. 498.; Schmidt-Neke, M.: Entstehung und Ausbau i. m. 53–55. 55 Owen Pearson: Albania and King Zog. Independence, Republic and Monarchy 1908–1939. I–III. London 2004. I. 217–218. 56 Lásd Zogu köztársasági elnök reprezentációs fotóját a két szárnysegéddel (Zef Sereqi, Llesh Topallaj), ami a Marubi fotóstúdióban készült. Tomes, J.: King Zog i. m. oldalszám nélkül. 57 Schmidt-Neke, M.: Entstehung und Ausbau i. m. 108. 58 Mehdi Frashëri: Kujtime (vitet 1913–1933). Tirana 2005. 90., 92. 59 Frashëri, M.: Kujtime i. m. 170.
