Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán ifjúság parancsnoka a királyi Albániában
CSAPLÁR-DEGOVICS KRISZTIÁN 353 volt. Későbbi, albánokkal folytatott levelezései bizonyítják, hogy jól tudott franciául8 és az 1920-as évek elejétől kezdve már albánul is. A reálgimnázium négy osztályát Zágrábban végezte, majd 1898–1902 között szülővárosában a gyalogsági kadétiskola hallgatója lett. 1902-ben lépett be a közös hadseregbe, ahol először a 22., majd a 70. gyalogsági ezredben szolgált. Szolgálati lapján nincs arról adat, hogy valaha más fegyvernemben megfordult volna. Felettesei mindvégig elégedettek voltak munkájával. Ghilardi kifejezetten tehetséges csapattisztnek számított. Jelleméről és képességeiről a következő feljegyzés is árulkodik: „Ügybuzgó, magasabb képzettségre vágyik, nagyon törekvő és ambiciózus, a siker bizonyos, a jelleme kedvező irányba fejlődik, derűsen jóindulatú, kitartó, jó felfogó képesség.”9 Ghilardi rendezett anyagi körülmények között élt, de nem nősült meg. 1910-ben nevezték ki főhadnaggyá. 10 A kalandor: Albánia 1913–1914 Ghilardi feltehetően afférba keveredett egyik tiszttársa feleségével, ezért el kellett hagynia a közös hadsereget 1912 végén vagy 1913 elején. Miután leszerelt, útját a Balkán felé vette, ahol ekkor már javában dúlt az első Balkán-háború. Katonai karrierjét a félszigeten nem albán területen kezdte, hanem Macedóniában, egy macedón vagy bolgár szabadcsapat tagjaként. Az is feltételezhető, hogy szerb alakulatok ellen harcolt. Albániában bizonyíthatóan csupán 1913 őszén tűnt fel, mégpedig Vlorában, Ismail Qemali kormányfő mellett. 11 Csak találgatni lehet, hogy mi vonzotta Albániába. Személyiségét és későbbi sorsát ismerve feltehetőleg kalandot keresett, a harc lehetőségét, talán egy új hazát. De ugyanígy szerepet játszhatott szerbellenessége, mivel a róla szóló első adatok az 1913 őszi albán–szerb háború kapcsán bukkantak fel. Az sem kizárt, hogy Ghilardit korábban megérintette a romantikus osztrák–magyar Albániakép. Ausztria–Magyarország egyrészt 1896-tól aktívan segítette az albán nemzeti mozgalmat, másrészt az albanológia a Monarchia területén vált önálló diszciplínává. A kor osztrák–magyar albanológusai aktívan publikáltak és adtak rendszeres tájékoztatást, ismertetést a közvéleménynek tudományuk állásáról vagy az albánok történelméről, politikai és gazdasági viszonyairól. Többek között a bécsi 8 Uo. 9 Thimcziuk jelentése Berchtoldnak. Valona, 1913. dec. 6. ÖStA Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban: HHStA), Ministerium des Äußern, Politisches Archiv (a továbbiakban: MdÄ PA) XII. Türkei Kt. 418/6e, No. 204/pol., melléklet. 10 ÖStA KA Quall. Kt. 792, Oberleutnant Leopold Ghilardi. 11 ÖStA HHStA Sonderbestände: Nachlässe, Familien- und Herrschaftsarchive Nachlass Kral (a továbbiakban: Nachlass Kral), Kt. 4, X. Albánia.; Robert Elsie: A Biographical Dictionary of Albanian History. London 2013. 167.
