Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán ifjúság parancsnoka a királyi Albániában
AZ ALBÁN IFJÚSÁG PARANCSNOKA A KIRÁLYI ALBÁNIÁBAN 354 Reichspost, Vaterland és a Die Zeit hasábjai is a rendelkezésükre álltak. Mivel a sajtó termékei elsősorban a vasútvonalak mentén terjedtek, Ghilardi alapos ismereteket szerezhetett a Monarchia albániai tevékenységéről. Ha nem is lehet tudni, hogy Ghilardit mi vezette pontosan Albániába, annyi bizonyos, hogy már megérkezése pillanatában egy határozott elképzelésekkel bíró, cselekvő katonatiszt benyomását keltette.12 Vlorában, az ország első fővárosában való felbukkanása (1913. október) óta bírta Ismail Qemali kormányfő bizalmát. Ismail Qemali, hasonlóan Ahmet Zoguhoz, a későbbi királyhoz, hazájától távol nőtt fel, egy idegen hatalom árnyékában. Ennek következtében mindketten zárkózott személyiségekké váltak, akiknek nem voltak közeli barátai vagy bizalmasai, főleg nem saját népük köréből. Ghilardinak minden bizonnyal különleges adottságai voltak, mert képes volt mindkét albán vezető bizalmát elnyerni. Ismail Qemali kormányfő és az egyik legnagyobb hadsereggel rendelkező albán arisztokrata, Esat Toptani között 1913 júliusa óta érlelődött a polgárháború. Csak amiatt nem tört ki nyílt fegyveres harc közöttük, mert 1913 szeptemberében közép-balkáni menekültek fegyveres csoportjai – albánok és macedónok – Albánia területéről megtámadták a Szerbia által frissen annektált területeket. Szerbia válaszként 1913 októberében megszállta Észak- és Közép-Albánia stratégiai jelentőséggel bíró régióit. Ebben a kritikus pillanatban az osztrák–magyar külügyminiszter, Leopold Berchtold mindent megtett annak érdekében, hogy a Vlorában tartózkodó albán kormány tekintélyét megerősítse. Ennek a politikának a részeként osztrák–magyar fegyver- és muníciószállítmányok érkeztek a vlorai kikötőbe, illetve a Monarchia belgrádi diplomáciai képviselete 1913. október 18-án, magyar nyomásgyakorlásra és a nagyhatalmakat megkerülve, ultimátumot adott át a szerb kormánynak, amelyben Albánia azonnali kiürítését követelte a szerb hadsereg részéről. A szállítmányok mellett megjelentek az első olyan osztrák–magyar katonatisztek is Albániában, akik kilépve a közös hadseregből, önkéntesként kívántak harcolni az új állam céljaiért. Bár ezeket a katonatiszteket nem a Monarchia katonai hatóságai rendelték ide, többségük rendszeresen jelentett Bécsnek és nem utasította el a Ballhausplatz vagy a vezérkar kéréseinek teljesítését. Mivel különböző külpolitikai okok miatt a Monarchia konzulátusai és katonai hatóságai hivatalosan nem vehettek részt a fegyverbeszerzési üzletek megkötésében és az új albán sereg megszervezésében, az egykori k.u.k. tisztek önkéntes jelenléte kapóra jött a 12 Gustav Hubka ezredes jelentése. Bécs, 1935. aug. 23. ÖStA KA , Quall. Kt. 792., General Leopold Ghilardi. Glasner: Jelentés az albániai szabadcsapatok felhasználásáról 1915 és 1917 között. Kézirat. ÖStA KA Nachlässe, B 69, Nachlass Johann Glasner (a továbbiakban: Nachlass Glasner). ÖStA HHStA Nachlass Kral, Kt. 4. X. Albanien.
