Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csorba György – Fodor Gábor: Mosony Lipót – történeti kutatás és magyar kultúrpolitika Konstantinápolyban, 1914–1916
CSORBA GYÖRGY – FODOR GÁBOR 347 sikerült neki a követség és Külügyminisztérium és hadvezetés egyetértésével és segítségével egy Soldaten-Heimat létesíteni, melyben az ott időző és átutazó magyar katonák is barátságos otthont találnak. Hasonlókép kezére jártam Ts. Kmoskó Mihály egyetemi tanárnak ki a közoktatásügyi minisztérium megbízásából Konstantinápolyban át Jeruzsálembe utazott. A folyó év januárjában járt len Konstantinápolyban a gróf Bánffy Miklós-féle küldöttség „a magyar tudományos intézet” szervezése végett. Sokban segítségére voltam a bizottság tagjainak. Az iskolaügyi kiküldöttel megismertettem a török tanügyet és az ottani európai iskolákat, az osztrák Szent-György intézetet, melynek előkészítő osztályai mintájára alakították meg a Konstantinápolyi török-magyar iskolát, Magyarországba nevelés végett küldendő török ifjak előkészítésére. A bizánci kéziratos könyvtárak tanulmányozása végett kiküldöttet kalauzoltam a konstantinápolyi könyvtárakban. Végül odaadóan fáradoztam s jártam velük egy megfelelő intézeti épület keresésében és kibérlésében. Így tehát a magyar hazafias ügy sikere érdekében szívesen feláldoztam szabad időmet. De azt a tervet nem akartam elfogadni, hogy az intézet vezetésében közreműködjek, mert ez elvont volna török történelmi tanulmányaimtól, melyeknek teljes lélekkel szentelni akarom tevékenységemet. Előre láttam a viszonyokból, hogy osztrák-magyar pénznek a törökkel szemben csak feleértéke lévén a háborús drágaságban, és áruhiányban alig lehet valamit kezdeni, mintahogy tényleg, már majd egy éve üresen áll a bérelt lakás. Továbbá a kiküldött urak bizánci régiségtannal és művészettörténelemmel foglalkozván, török tanulmányaimtól is idegen téren mozognak. Továbbra is egész munkával meg akarok maradni Őnagyméltósága, a miniszterelnök úr által kijelölt munkairányban, a magyar vonatkozású török okmányok gyűjtésében. A török társadalmi és tudományos körök vezető férfiaival is fenntartottam az összeköttetést. Eljártam a török történelmi társulat tagjaihoz, gyűléseikre, ismereteim által hasznosítottam magamat, viszont ők is tőlük telhetően kezemre jártak. Újonnan nagy eréllyel megindult „türk odzsaghi” (török tűzhely) nevű társadalmi egyesületük előadásaira is eljártam. Magam is tartottam a török-magyar nyelvi és történelmi összefüggésekről előadást. A világháború által Keletre verődött magyaroknak társaságát szívesen felkerestem. Többször megfordultam a Magyar Vöröskereszt Konstantinápolyi Kiküldöttségénél Báró Bornemissza és Gróf Zichy Jenő és az orvos urak társaságában, úgy szintén a magyar klubban is, mely igen előnyösen képviselte a konstantinápolyi társadalmi életben a magyarságot. Végül közvetítettem két török ifjúnak Magyarországba jutását. Az egyik egy szír-arab ifjú, ki középiskolai tanulmányait Konstantinápolyban végezte; s jelen iskolai évre felvette őt őfőmagassága, a hercegprímás a budapesti központi papnevelő intézetbe és az egyetemre járatja. A második egy krími tatár
