Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csorba György – Fodor Gábor: Mosony Lipót – történeti kutatás és magyar kultúrpolitika Konstantinápolyban, 1914–1916
MOSONY LIPÓT – TÖRTÉNETI KUTATÁS ÉS MAGYAR KULTÚRPOLITIKA KONSTANTINÁPOLYBAN 348 mohamedán ifjú, ki Konstantinápolyban liceumot végzett és már az egyetemre járt; előbb az esztergomi tanítóképezdébe került volna egy időre magyarul tanulni, később közvetlenül felvételt nyer Keleti Kultúrközpont közvetítése révén az Eötvös Collégiumban. Ezen két keleti ifjú most az egyedüliek, kik Magyarországon egyetemi tanulmányokat végeznek; eleddig igen meg vannak velük elégedve. De mindezen tudományos és társadalmi működésem közben folyton nehéz lidércnyomás képpen nehezedett lelkemre rendezetlen anyagi helyzetem. Osztrákmagyar pénzben kapván havi 500 korona illetményemet ez csak 250 koronát tett ki török pénzben, a felényi árfolyam érték folytán. Ebből a konstantinápolyi drágaság mellett teljes lehetetlenség volt megélni, sokszor nyomorognom és saját pénzemből pótolnom kellett. Később 600 koronát kaptam, de ez sem volt végleges megoldás. Tovább havi illetékeim állandóan egy-két hónapi késéssel érkeztek meg. Ezen visszás helyzet elintézése végett és a télen át gyűjtött anyagnak feldolgozása és sajtó alá készítése végett a nyár végén Őnagyméltósága, Thallóczy kormányzó úrtól engedélyt kértem, hogy haza térhessek. Itthon Thallóczy Kegyelmes úr ajánló soraira támaszkodva kérelmeztem Nagyméltóságú miniszterelnök úrnál fizetésemnek felemelését, a konstantinápolyi levéltári kutatások költség előirányzati tételének erejéig, 9500 kr-ra, hogy a törökben fele értékét véve 4750 kr-ból, mely messzi közelebb esik eredeti fizetésemhez, 6000 kr-hoz, a drágaságban megélhessek. Folyamodványom időközben történt kedvező elintézéséért hálás köszönetet mondok. További itthoni időzésemet felhasználtam a gyűjtött anyag egy részének sajtó alá való előkészítésére. Már a tavali beszámolóban megemlítettem, hogy Jan bey Grzegodzewski [Grzegorzewski] által törökül kiadott jobbára magyar vonatkozású török okmányokat (129 drb) lefordítottam magyarra. Ezeket az ősz folyamán egy hosszabb 110 oldalas tanulmányban hadtörténelmi szempontból feldolgoztam. A 15 nyomtatott ívre való kéziratot november végén megbírálás és kiadás végett benyújtottam a történelmi társulatban. Előzetesen felkértem Méltóságos dr. Marczali tanár urat szíves véleményezés végett. Bátorkodom soraiból idézni „a munkát átnéztem és igen értékesnek találtam. Áldásy úrnak mindenesetre ajánlani fogom”. A jövő évben már remélhetőleg a kinyomtatott mivoltát terjeszthetem Nagyméltóságú Miniszterelnök úr elé. Ezen munkának befejezése foglalta le őszi munka időmet. Ugyanitt kell még Őfőmagasságának, a hercegprímásnak hozzám való jóindulatáról megemlékeznem, hogy Konstantinápolyból visszatérve szíves vendégszeretetéből lakást és értekezést biztosított számomra az egyetemi szemináriumban, hol azelőtt theológiai tanár voltam. Bár az intézet kiadásait megtérítem, mégis nagy szerencse egy biztos hely ebben a háborús nyomorúságban, melyből nekem fizetésem rendezetlensége miatt Konstantinápolyban bőven kijutott.
