Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
A GALÍCIAI ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MÍTOSZA 34 határ menti, német, szlovák vagy ruszin többségű megyékben telepedtek le, zömében falun, mivel letelepedésük a városokban 1840-ig erősen korlátozott maradt. Tömeges migrációjuk a belső, zömében magyarok lakta megyék felé, és ezzel párhuzamosan rohamos urbanizációjuk csak ezután vette kezdetét. Ekképpen a kinézetükben „keleti” zsidókkal a magyar társadalom nagy számban csak a 19. század második felétől találkozott, és bevándorlást vélt látni ott, ahol csupán belső vándorlásról volt szó.9 Varga László további magyarázattal szolgált. Szerinte a magyar társadalom félelmét a galíciai zsidó bevándorlástól a keleti szomszédságban élő zsidóság óriási népességszáma, valamint az Ausztriába és főleg Amerikába kivándorló keleti zsidók Magyarországon való átvonulása is felerősítette. Ugyanilyen hatást váltottak ki az 1869-től tízévente ismétlődő népszámlálások eredményei. A látványos zsidó népességszaporulatban, amely a zsidó lakosságnak az összlakossághoz képest a 19. század végéig jóval magasabb természetes szaporodásából fakadt, a közvélemény szintén a bevándorlás bizonyítékát látta. Varga László a zsidó bevándorlás végének datálását is finomította. Míg Kovács Alajos annak a kijelentésére szorítkozott, hogy 1869-ig egyértelmű bevándorlási többlet mutatkozik, Varga számításai szerint a nyugati, zömében moráviai bevándorlás 1850 után elapadt, míg a galíciai bevándorlás az 1860-as évek végéig kitartott. 10 Tanulmányomban az 1900-ban Magyarországon élő galíciai zsidók eddig ismeretlen számadatán kívül további statisztikai adatokkal nem kívánok szolgálni. Célom a galíciai zsidó bevándorlás politikai történetének a bemutatása. Miként viszonyult a politikai elit, és különösen a kormányzat e kérdéshez a reformkortól a dualizmus végéig? Miért alkotott az országgyűlés 1903-ban egy törvényt valamiről, ami nem létezett? Cikkem megírására ösztökélt a felismerés, hogy egyetlen más, a zsidókat érintő témát nem találunk, amelynek kapcsán ilyen gyakran előfordult volna, hogy magukat liberálisnak valló, az antiszemitizmust elítélő politikusok és értelmiségiek az országban élő zsidóság egy részét általánosan dehonesztáló megjegyzésekkel illették. A magyar zsidók történetét a reformkortól végigkísérő „jó zsidó” versus „rossz zsidó” szembeállítás, melynek révén a dualizmus idején számos politikus, publicista és tudós egyeztethette össze zsidóellenességét és liberalizmusát, majd a Horthy-korban a magyar–zsidó együttélés pozitívumainak elismerése mellett is szabad utat engedhetett antiszemitizmusának, a galíciai bevándorlók rémképének köszönheti létrejöttét és tartós fennmaradását. 9 Pietsch, W.: A zsidók bevándorlása i. m. 53–54. 10 A törökök kiűzése és a 19. század közepe között bevándorolt mintegy 230–240 000 zsidónak Varga szerint összességében csupán enyhe többsége, körülbelül 52%-a érkezett keleti irányból. Kovács A.: A zsidóság térfoglalása i. m. 14.; Varga L.: Zsidó bevándorlás i. m. 72–74.
