Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
KONRÁD MIKLÓS 33 látszólagos történetírói közömbösségnek egyfelől talán az a magyarázata, hogy nehéz mit kezdeni a dualizmus koráról kialakult ismereteinkbe nehezen elhelyezhető ténnyel, miszerint Széll Kálmán liberális kormánya be nem vallottan, ám egyértelműen a zsidók ellen hozott egy törvényt, amit akkor sem könnyű hova tenni, ha „zsidók” alatt, és a distinkció lényeges, galíciai zsidók értendők. A másik, ennél egy szerűbb magyarázat, hogy a modernkori (galíciai) zsidó bevándorlásról eddig napvilágot látott két tanulmány szerzője – Walter Pietsch és a nemrég elhunyt Varga László – a bevándorlás körüli politikai vitákat csak érintőlegesen tárgyalta. 6 Mindkettőnél megtaláljuk a másutt is gyakran fellelhető megállapítást, miszerint a bevándorlás mítoszát elsőként érdekes módon az antiszemita Kovács Alajos cáfolta meg a zsidók „térfoglalását” statisztikailag alátámasztani igyekvő 1922-es művében, ahol a Statisztikai Hivatal népmozgalmi osztályát vezető statisztikus leszögezte: „Ha a természetes népmozgalom eredményét a zsidók tényleges szaporodásának számaival egybevetjük, azt a meglepő és szinte a köztudattal ellenkező megállapítást kell tennünk, hogy 1869 óta zsidó bevándorlás nincs, illetőleg azóta a zsidók kivándorlása állandóan felülmúlja bevándorlásukat.” Kovács számításai sze rint a magyarországi zsidók természetes szaporodása 1869 és 1910 között 113 800 fővel meghaladta a népszámlálások által kimutatott tényleges szaporodásukat. 7 Könyvét megelőzően Kovács Alajos valójában már az 1900-as népszámlálás 1909-ben megjelent 10. kötetében hozzáfogott a dualizmus kori galíciai zsidó bevándorlás ekkor még óvatos, az 1910-es népszámlálás 1920 nyarán megjelent 6. kötetében már kategorikus cáfolatához.8 Arra viszont nem nyújtott magyará zatot, hogy a magyar társadalom miért hitt rendületlenül a galíciai zsidó invázióban. Ennek megválaszolására elsőként Walter Pietsch vállalkozott. Megítélése szerint a magyar társadalom ebbéli hitét megtévesztő tapasztalatára alapozta. Miután a török hódoltság, majd az ország Habsburg visszafoglalása a 17. század végére felszámolta a zsidó lakosságot, a magyar zsidóság a 18. század elejétől növekvő mértékű bevándorlás révén alakult újra. A lengyel zsidók tömeges bevándorlása Lengyelország első, 1772-es felosztása után indult meg a Habsburg Birodalomnak immár részévé vált Galíciából. A zsidó bevándorlók elsőként a Szerk. Fehér György. Bp. 2000. 54–65.; Fehér György: Darányi, a miniszter. In: Darányi Ignác. Emlék konferencia i. m. 66–76. 6 Walter Pietsch: A zsidók bevándorlása Galíciából és a magyarországi zsidóság. Valóság 31. (1988) 11. sz. 46–59.; Varga László: Zsidó bevándorlás Magyarországon. Századok 126. (1992) 59–79. Állításaikat összeveti Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Bp. 2001. 76–79. 7 Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon. Bp. 1922. 13–14. [Minden kiemelés az eredetiben – K. M.] 8 A magyar szent korona országainak 1900. évi népszámlálása X. Végeredmények összefoglalása. Bp. 1909. Általános jelentés, 57.; A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása VI. Végeredmények összefoglalása. Bp. 1920. Általános jelentés, 60.
