Századok – 2018

2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Spannenberger Gabriella - Spannenberger Norbert: A németek 18. századi betelepítése: politikai és/vagy gazdasági folyamatok összessége?

SPANNENBERGER GABRIELLA – SPANNENBERGER NORBERT

29

Terézia-féle kamarai telepítések újraindítása miatt már gyakorlatilag alig volt lehetőség a német területekről kolonistákat hozni, így a Károlyiaknak elsősorban saját forrásból kellett meríteni.

119

De egyoldalú, csak németekkel történő telepítésekről volt szó? Józsefházán a magyar lakosság állandó konfliktusban volt a helyi ruszin és román parasztsággal a templomhasználat miatt. Az uradalom építtetett számukra egy református templomot, hogy maradásra bírja őket. Szokond és Szaniszló német betelepítésére viszont azért került sor a 18. század második felében, mert az itteni magyar és román lakosság elhagyta házait és máshová költözött.120

Az 1775-ben telepített Terebesre pedig az uradalom 99 új gazdát hozott, akik közül csak 9 volt német, a többi román.

121

Hogy alapvetően szívesen fogtak e szekundér telepítésekre németeket, az az uradalmak szemszögéből azzal magyarázható, hogy elégedettek voltak az adóteljesítményükkel, amit „szorgalmasságukra” vezettek vissza. Mezőfény lakossága ebben az értelmezésben például „főbb igyekezetű földmívelő” emberekből állt. Kálmándiról pedig azt jegyezte fel Szirmay Antal, hogy „sváb falú [...] lakóssai katolikusok, szorgalmas gazdák, még az asszonyi nem is minden mezei munkát, még a` kaszálást is a` férjével egyenlően viszi”.122

Ugyanilyen képet rajzolt a bácskai tele

pítések irányítója, Grassalkovich Antal is a német telepesekről: „a Magyarországra tartó sváb családokat részesíti előnyben, s erre jó oka is van, mert azok jószándékkal, önerőből és saját eszközeikkel jönnek s kiváltképp jól viselkednek”.

123 Ezeknek az uradalmak által erőltetett belső telepítéseknek köszönhetően egyre több falu lett vegyes lakosságú, aminek vonzata is volt. Az addig protestáns–

görögkatolikus dominanciájú Szatmárban a katolikus németek belső migrációja eredményeképp 1804-ben létrehoztak egy önálló katolikus egyházmegyét.

124 A katolikus többségű Tolna-Baranyában viszont szintén a belső migráció volt az oka, hogy 1713-ban az evangélikus migránsok megszervezték egyházmegyéjüket, melyet számos erőszakos túlkapás ugyan visszaszorított, de a toleranciapátens után egyre több templom és egyházközség kapott erőre.

125 119 Vö. Conscriptio Dominii Karoliensis deserviens Pro Ao. 766. Idézi Vonház I.:

A

Szatmár megyei i. m. 476–481. 120 Carl Müller: Beiträge zur Wirtschaftsgeschichte der deutschen Siedlungen bei Sathmar in Rumäni

en. Tübingen 1932. 24.

121 Vonház I.: A

Szatmár megyei i. m. 483. 122 Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, történeti és polgári ismerete II.

Buda 1810. 16., 58.

123 Idézi Schünemann, K.:

Österreichs Bevölkerungspolitik i.

m. 234. [Saját fordítás S. G. – S. N.]

124 A Szatmári Püspöki Egyházmegye emlékkönyve fennállásának századik esztendejében (Schematismus Centenarius). 1804–1904. Szatmár 1904.

125 Átfogó áttekintést ad Szita László:

A

lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században. Tolna megyei levéltári füzetek 5. (1996) 5–165.; Számos új, értékes forrással szolgál Csepregi Zoltán:

Magyar pietizmus 1700–1756. Tanulmány és forrásgyűjtemény a du

nántúli pietizmus történetéhez. Bp. 2000.