Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Tóth Hajnalka: Mennyit ér egy magyar lovas hadnagy? Egy rabkiváltás története diplomáciatörténeti kontextusban a 17. század közepéről
MENNYIT ÉR EGY MAGYAR LOVAS HADNAGY? 276 ügyben személyesen is érintett – Kara Murád pasa nagyvezír is úgy nyilatkozott, hogy az annak idején Haszán aga kíséretével megbízott pápaiak, amikor elfogták őket, éppen felvont zászlóval portyáztak.161 A felvont zászlók használata kapcsán Reniger csak annyit tudott megjegyezni, hogy mi mást tehettek volna, ha éppen egy oszmán követ kíséretére küldték őket. A törökök a Musztafa fogságba esése körüli vitában is kitartottak amellett, hogy a csauszt méltatlan körülmények között, a béke fenntartása érdekében végzett szolgálatteljesítés közben ejtették foglyul, amit a Konstantinápolyban jelen lévő csausz is többször megerősített. 162 Murád pasa – nem véletlenül és nem érdektelenül – védelmébe is vette a csauszt. Ugyanakkor Reniger továbbra is azt hangsúlyozta, hogy Musztafa mégiscsak egy magyar végvár ostroma során került fogságba, és az ártatlansága erősen megkérdőjelezhető.163 Ugyan ezeken az egyeztetéseken alapvetően már nem a foglyok váltságdíj nélküli elengedéséről volt szó, mégis a 4–6 évvel korábbi események felelevenítése révén szinte csak a megmerevedett álláspontok ismételgetéséig jutottak. Kiábrándítóan kis jelentősége volt annak, hogy emberi életek forogtak kockán. A Portán az 1654–1655-ben zajló élénk egyeztetések során, illetve azok mellett Musztafa csausz szabadulásának elősegítésére Uki személyétől független, alternatív javaslatok is születtek: 1654 decemberében Kara Murád pasa azzal a javaslattal állt elő, hogy addig tartóztassák fel a következő Bécsből érkező kurírt, amíg a magyarok (Bécs nyomására) el nem engedik a csauszt.164 Ugyancsak Murád pasa volt az, aki 1655 márciusában a csausznak ajándékozott egy Szilágyi János nevű rabot, hogy őt ajánlja fel maga helyett. 165 Azon túl, hogy a Szijavus pasától való félelem vagy éppen a vele való jó viszony miatt a Portán Uki Ferenc és Musztafa csausz kicserélésben nem lehetett előbbre jutni, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a másik oldalon az Udvarral folytatott egyeztetések ellenére Zrínyi Miklós sem volt hajlandó lemondani a csausztól 161 „in excursione betretten worden.” Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1655. jan. 3. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 127. Konv. 2. fol. 19r.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1655. márc. 6. Uo. fol. 111r.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1655. márc. 17. Uo. fol. 134r.; „Jene weren mit fliegenden fahnen in excursione betretten worden”. Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1655. jún. 3. Uo. Konv. 3. fol. 62v–63r. 162 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. ápr. 28. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 3. fol. 114r–v.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. jún. 15. Uo. Konv. 4. fol. 93v. 163 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1655. márc. 17. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 127. Konv. 2. fol. 134r. 164 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. dec. 12. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 127. Konv. 1. fol. 138r. 165 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1655. márc. 17. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 127. Konv. 2. fol. 134v. A rabot a csausz átadta Renigernek, de jelenleg nem tudni, hogy mi lett vele.
