Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Tóth Hajnalka: Mennyit ér egy magyar lovas hadnagy? Egy rabkiváltás története diplomáciatörténeti kontextusban a 17. század közepéről
TÓTH HAJNALKA 277 remélt váltságdíjról, bár egy másik török rabot hajlandó lett volna felajánlani helyette.166 Bécsben 1655 októberére már úgy gondolták, hogy nem számíthatnak a Zrínyi által fogva tartott csausz átadására. 167 Amikor már kilátástalannak tűnt a rabcsere, a határvidéken Uki Ferenc ügyében is próbáltak valamiféle megoldást keresni, ismét különböző török rabokat kezdtek felajánlani a hadnagyért. Az Udvari Haditanács 1656. január 5-én utasította Mansfeld főkapitányt és Wesselényi Ferenc nádort (1655–1667), hogy Uki ügyét egy Győrbe került török rabbal próbálják rendezni.168 Pár hónappal később Batthyány I. Ádám is felajánlotta Iszmail nevű foglyát, aki állítólag a budai pasa testvére volt.169 Batthyány felajánlása azért is érdekes, mert 1653–1654-ben Ukiért olyan rabokat követeltek a törökök, akik akkor Batthyány fogságában voltak. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy 1656. március elején ismét Szijavus pasát nevezték ki nagyvezírnek. Ekkor Reniger már semmi más esélyt nem látott Uki szabadulására, csak a 6000 tallérban és hat török rabban meghatározott váltságdíj kifizetését.170 A magasra szabott váltságdíjhoz és annak fenntartásához való ragaszkodás mögött feltehetően szerepet játszhatott az is, hogy évek óta magas diplomáciai szinten próbáltak beavatkozni a rabok kiváltásába. Egészen új körülményeket teremtett, amikor Reniger 1656. április 29-i jelentésében tudatta a bécsi udvarral, hogy Szijavus pasa nagyvezír meghalt.171 Ezt követően a Portán Uki Ferenc és Musztafa csausz kiváltásának kérdése ismét napirendre kerülhetett, Bojnujarali Mehmed pasa, az új nagyvezír (1656. április 26. – 1656. szeptember 15.) pedig nagyon barátságosan viszonyult az ügyhöz. A Musztafa ügyét Konstantinápolyban támogatók továbbra is ahhoz ragaszkodtak, hogy a csauszt váltsák ki a hadnagy fejében.172 Ez pedig azt jelentette, hogy a magyar–oszmán végvidéken ismételten Zrínyivel kellett megállapodni.173 A ne hézségek azonban nem szűntek meg: egyrészt Zrínyi továbbra is ragaszkodott a 166 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1655. júl. 29. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 127. Konv. 3. fol. 118v–119r. 167 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 312. (1655) Reg. fol. 234v–235r. 168 Az Udvari Haditanács Mansfeldhez és Wesselényihez. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 314 (1656) Reg. fol. 4v., 5r. 169 Batthyány I. Ádám az Udvari Haditanácshoz. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 313. (1656) Exp. fol. 291r. 170 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1656. ápr. 3. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 128. Konv. 1. fol. 50r–53r. Vö. Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1656. márc. 11. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 128. Konv. 1. fol. 37v. 171 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1656. ápr. 29. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 128. Konv. 1. fol. 96r–v. 172 Simon Reniger III. Ferdinándhoz, Konstantinápoly, 1656. máj. 15. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 128. Konv. 1. fol. 104r. 173 Mind Mansfeld grófot, mind pedig Zrínyi grófot értesítették. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 314. (1656) Reg. fol. 237v., fol. 243v–244r., fol. 246v.
