Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Tóth Hajnalka: Mennyit ér egy magyar lovas hadnagy? Egy rabkiváltás története diplomáciatörténeti kontextusban a 17. század közepéről
TÓTH HAJNALKA 259 lépten-nyomon arra hivatkozott, hogy a vár ostromának megakadályozása végett küldték paranccsal Kiskomárom alá.60 (A fentiekkel összhangban Reniger 1651. szeptember 22-i jelentésében találunk adatot arra, hogy a keresztények Kanizsa alatt elfogták a csauszt, akit a portyák beszüntetésére vonatkozó paranccsal küldtek oda, és aki nagy valószínűséggel Musztafa csausz volt).61 1651 augusztusában török részről békeszegés történt, majd a csausz magyar katonák fogságába esett, végül pedig Zrínyi Miklós rabja lett. Ahogy láthattuk, a szemben álló felek mindkét esetben kezdettől fogva azért ragaszkodtak a rabok szabadon bocsátásához, mert az érintettek szerintük jogtalanul kerültek fogságba: a pápaiak hivatalos feladatot teljesítettek, még akkor is, amikor a követek kíséretéből hazafelé tartottak, fogságba esésük ráadásul az éppen zajló béketárgyalások idején történt; ugyanígy a csausz is hivatalos úton volt, amennyiben elfogadjuk, hogy a béke megtartására felszólító parancsot vitt a kanizsai pasának Kiskomárom alá. Természetesen az ellenérdekelt felek az egyeztetések során végig ellenkező állásponton voltak: a török fél szerint a pápaiak kivont zászlóval éppen portyázni készültek, amikor belebotlottak az ellenséges oldal katonáiba; másrészt pedig a csausz mégis csak egy katonai akció közepette volt jelen a kiskomáromi török táborban. Mindkét esetben nehezen tisztázható és ellenőrizhető körülményekről beszélhetünk. A kérdéses ügyekben lévő bizonytalan tényezőkbe a tárgyaló felek is belekapaszkodtak, és szinte a végsőkig ragaszkodtak a saját interpretációjukhoz. Uki Ferenc és a pápai foglyok kiszabadítása érdekében tett kísérletek (1649–1653) A fogságba esések körülményeinek tisztázatlansága ellenére (vagy éppen amiatt) mindkét fél jogot formált a foglyok feltétel nélküli szabadon engedésére. A pápai katonák esetében egy ideig talán volt is ennek realitása. A szabadon bocsátásukról szóló tárgyalások kezdettől fogva több színtéren zajlottak: mivel az incidensek a magyarországi határvidéken történtek, mindenekelőtt a végvidéki katonai tisztségviselők között indultak egyeztetések. Mivel a pápai katonák a fogságba esést megelőzően a Habsburg és az oszmán uralkodó követei mellett teljesítettek 60 Példaként lásd Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1653. dec. 10. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 2. fol. 89r.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. ápr. 28. Uo. Konv. 3. fol. 114r–v.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. jún. 15. Uo. Konv. 4. fol. 93v. 61 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1651. szept. 22. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 1. fol. 121r.
