Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Spannenberger Gabriella - Spannenberger Norbert: A németek 18. századi betelepítése: politikai és/vagy gazdasági folyamatok összessége?
SPANNENBERGER GABRIELLA – SPANNENBERGER NORBERT 25 áttértek az önellátó gazdálkodásról a piaci termelésre, a birtokosok számára a paraszti szolgáltatások közül elsősorban a munkajáradék lett fontos, mely egyre nagyobb szerepet játszott a termelésben. A megnövelt munkaszolgáltatás azonban veszélyeztette a parasztság adóképességét, ami sértette az állam érdekeit, hisz leginkább a telki állomány minél teljesebb megtartására törekedett.103 Erre a mobi lisabb és rugalmasabb paraszti rétegek, vagyis a zsellérek voltak alkalmasak, akik gyorsan alkalmazkodtak az új piaci követelményekhez, sokoldalúan működtek a termelésben, nem voltak telekhez kötve, és a szociális felemelkedés reményében belevágtak az ismeretlen újba is. Az Esterházyak dombóvári uradalma jól példázza azt, hogy milyen keretek közt került sor arra, hogy egy nagyfokú belső migráció induljon meg, amelyben a német zsellérek játszották a fő szerepet. Az 1755 és 1765 közötti adólisták (Conscriptio Domestica Localis et Personalis ) elemzése azt mutatja, hogy ha a telek utáni járadékokat, árendákat, és egyéb bevételeket összeadjuk, akkor az uradalom egy főre jutó adóhozama 1755-ben 3,88 forint volt.104 A legnagyobb adófizető községek magyar lakosúak voltak, mint például Szakcs, ahol az egy főre jutó éves adó 4,8 forintot tett ki. De a hagyományos gazdasági központok, mint Döbrököz is, 3,6 forintot tudott kitermelni. Ezek mind nagy gabonatermelő községek voltak, akik a budai, bécsi és egyéb nagyvárosi piacra szállították a búzát. Az uradalom német falvai viszont szerényebb adóképességűek voltak: Tófő (ma Tófű) 3,2 forintot, a szerb–német lakosú Ráckozár 3,03, Mekényes csak 2,82 forintot fizetett, tehát minden az uradalmi átlag alatt volt. Ez azonban relatív, hisz Mekényest 1735-ben szállták meg német telepesek, vagyis 20 év még nem volt elegendő ahhoz, hogy termelékenységben elérjék az átlagot. A kifejezetten szerény mennyiségű és minőségű szántófölddel rendelkező Tófő, melyet 1723-ban telepítettek be, 32 év után érte el az uradalmi átlagtermelés szintjét. A majorsági központoktól távol eső, viszonylag kis német falvak a robot mielőbbi egy összegben való megváltásában voltak érdekeltek. Erre csak akkor kerülhetett sor, ha a község már annyira megerősödött, hogy magára tudta vállalni ezt a komoly anyagi terhet. Mivel azonban a robot állandó konfliktushoz vezetett az uradalommal, ezért mindkét fél számára előnyös volt a pénzgazdálkodásra való átállás. Mikor Tófő vállalta a robot megváltását 120 forinttal, adójáruléka 150%-kal nőtt meg, vagyis fejenként 8 forintot fizetett. Az 1765-ös adólista már egy egészen más képet mutat a községek adójárulékának rangsorában.105 Míg Tófő tíz évvel koráb ban az uradalom összbevételének csak 1,55%-át, addig Mekényes 2,73%-át adta. 103 Az úrbéres birtokviszonyok i. m. 11–12. 104 EAF Acta varia pro Anno 1755. 105 EAF Acta varia pro Anno 1765.
