Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Spannenberger Gabriella - Spannenberger Norbert: A németek 18. századi betelepítése: politikai és/vagy gazdasági folyamatok összessége?
A NÉMETEK 18. SZÁZADI BETELEPÍTÉSE 26 1765-ban a két község teljesítményét 3,7-szeresére, illetve 6,5-szörösére tornázta fel. Hasonló tendencia mutatkozott a magyar településeknél is: Dombóvár adóteljesítményét másfélszeresére, Gyula pedig 5,2-szeresére tudta javítani. Két tendencia tehát világossá vált: a sziléziai háborúk gabonakereslete folytán a nagyobb települések hatékonysága, és ezzel az adóképessége nőtt.106 Míg Gyula község 1755-ben az összbevétel 8,71%-át adta, tíz évvel később már 21,44%-át. A kis települések azonban, melyek arányban eddig is kevesebbet termeltek s fizettek, még inkább lemaradtak. Az észak-baranyai Jágó például 1755-ben az összes adó 1,67%-át, 1765-ben már csak 0,89%-át tudta biztosítani, pedig termelése 13%-kal nőtt. Gerényes szintén 13%-kal növelte termelését, de adóhozzájárulása 1,32%-ról 0,7%-ra esett vissza. Hörnyék részesedése 0,64%-ról 0,35%-ra csökkent. Ezekben a magyar falvakban kevesebb mint 40 adófizető paraszt élt, a hagyományos gabonatermelésnek nyilvánvalóan itt nem volt semmi jövője. Ennek ellenkező példáját adta Kozár, ahová 1756 után egyre több német költözött be. 1755-ben az itt élő 55 paraszt az uradalom bevételének 3,25%-át (167,75 forint) adta, tíz évvel később már 1229 forintot fizetett, ami 11,21%-ot jelentett. Ezzel Kozár az adófizetők ranglistáján a nyolcadikról a harmadik helyre tornázta fel magát tíz év alatt, így még Szakcsot is megelőzte, mely 1755-ben még „listavezető” volt. Ez az eredmény egy kitartással megvalósított német betelepítésnek volt köszönhető, melynek részleteit itt most nem tudjuk kifejteni.107 1778-ban a piactartás jogát is megkapta, amivel még inkább növelni tudta hatékonyságát a régióban. A racionalizálás politikája újabb és újabb lehetőségeket teremtett. 108 A betelepítés tehát haszonnal kecsegtetett, de nem mindegyik község volt már befogadóképes: a nagy gazdasági központok, mint Szakcs vagy Döbrököz ugyanis már a század eleje óta vonzották a belső telepeseket, mert itt a földek nem irtásföldek voltak, és a már beindult gabonatermeléshez egyre több munkaerőre volt szükség. Az uradalmi tiszttartók azonban komoly lehetőségeket véltek felfedezni 106 A magyar exportkonjunktúra fellendülését 1764-től lásd Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bp. 1922.; Az Eszterházyak bevételeit lásd MNL OL P 182 Esterházy család hercegi ágának levéltára, Számadások. 61. kötet. Summarium Extractus, fol. 27–29. Summarischer Haubt-Extract Über die jährliche Ertragnus und Ausgaabe baaren Geldes deren sammentlich-Hochfürstlich-Eszterházyschen Rent-Ämtern von ersten January 1776 bis [1784]. 107 Kozár felettébb nívós falumonográfiáját lásd Pfeiffer János: Egyházaskozár története a szerb falu keletkezésétől a németek kitelepítéséig. Egyházaskozár 1997. 108 Nemcsak a gazdasági szakemberek voltak arról meggyőződve, hogy további telepítésekre lenne szükség. A Tolna vármegyei Kalaznó községből egy német telepes így írt rokonainak Hessenbe: „Denn meine frau und Kinder sint recht woll zufrieden, das wir dieses lant gezogen sint. Denn wer in diesem lant arbeitet, der hat reichliche nahrung [...] mann sagt, das lant wär schon alles besätzt, aber es ist nicht wahr. Das lant steht jedem offen.” Idézi Rudolf Hartmann: Urkunden aus der Ansiedlungszeit. Ein Brief aus einem Hessendorf der Schwäbischen Türkei. Deutsche Forschungen in Ungarn 4. (1941) 298–300., itt: 299.
