Századok – 2018

2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Tóth Hajnalka: Mennyit ér egy magyar lovas hadnagy? Egy rabkiváltás története diplomáciatörténeti kontextusban a 17. század közepéről

MENNYIT ÉR EGY MAGYAR LOVAS HADNAGY?

254

korabeli oszmán török történetírók használták szinte toposzként,

30 hanem, úgy tűnik, ténylegesen minden, a térségben zajló magyar katonai akciót szívesen tulajdonítottak nekik és katonáiknak. Amellett persze, hogy mindkét magyar főúrról tudott tény, hogy a törökök nagy ellenségei voltak.

Reniger 1654 áprilisa utáni jelentéseiből nemcsak Uki Ferenc – és vele együtt Musztafa csausz – ügye, hanem összességében a portai tárgyalások tematikájában már 1650 óta jelen lévő pápai foglyok története is részletesen kibontakozik. A rezidenstől „kapott” információk pedig évekkel korábbi eseményekhez vezetnek bennünket, egészen pontosan a foglyok fogságba esésének időpontjához. A körülmények megismerése által válik érthetővé, hogy miért is lett fontos a magyar végvári katonák és a csausz szabadon engedése.

Miután 1649 júliusában Kara Murád pasa nagyvezír (1649. május 21. – 1650. augusztus 5.)31

és Johann Rudolf Schmid zum Schwarzenhorn

32

Habsburg inter

nuncius Konstantinápolyban megállapodtak a zsitvatoroki béke (1606) újbóli, huszonkét évre szóló meghosszabbításában és a béke szövegében,33

a szultán a Habsburg-követtel együtt elküldte saját követét, Haszán agát Bécsbe.34

Schmid augusztus 5-én még Konstantinápolyban kelt levelében kérte, hogy a császár adjon utasítást az Udvari Kamarának (Hofkammer

), hogy a határon egy biztos várja őket, és szervezzék meg az ellátásukat.35

A követek szeptember 14-én érkeztek 30 Fodor Pál: Magyarország és a török hódítás. Bp. 1991. 153. 50. jegyz.; Varga J. János:

A

túlélés és az árulás mezsgyéjén. Batthyány Kristóf és Batthyány Ádám az 1683. évi hadjáratban. In: Ezredforduló–

századforduló–hetvenedik évforduló. Ünnepi tanulmányok Zimányi Vera tiszteletére. Szerk. J. Újváry Zsuzsanna. Piliscsaba 2001. 503–504.; Fekete Lajos:

Budavár 1684‐ik évi ostroma. Hadtörténelmi Közlemények 39. (1938) 211. 27. jegyz.

31 A pasa tevékenységéről lásd Abdülkadir Özcan: Kara Murad Paşa. DİA

XXIV. İstanbul 2001. 364–

365.

32 Schmid 1629 és 1643 között a Habsburg-udvar konstantinápolyi állandó követe (Resident,

kapı kethüdası) volt. Végjelentését kiadta Peter Meienberger:

Johann Rudolf Schmid zum Schwarzenhorn als kaiserlicher Resident in Konstantinopel in den Jahren 1629–1643. Ein Beitrag zur Geschichte der diplomatischen Beziehungen zwischen Österreich und der Türkei in der ersten Hälfte des 17. Jahrhunderts. Bern–Frankfurt 1973. 143–271.

33 Kara Murád pasa nagyvezír és Schmid 1649. júl. 1-jén állapodtak meg, a búcsúaudienciát pedig júl. 22-én tartották. Lásd Hammer, J.:

Geschichte des Osmanischen Reiches i.

m. 493.; Schmid végjelentése erről a küldetésről ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 121. Konv. 2. fol 112–194.

34 Haszán agát ezt megelőzően azért küldték Bécsbe, hogy ott IV. Mehmed szultán trónra lépését bejelentse. Mehmed III. Ferdinándhoz szóló levelét, amelyben tudatta a trónra lépést (Niedersächsische Nationalbibliothek, Göttingen, 4 o Cod. MS. Turcica 29.) Papp Sándor használta és hivatkozta. Papp Sándor: Egy Habsburg-követ, Simon Reniger oszmán kapcsolathálózata Konstantinápolyban. Aetas 31. (2016) 3. sz. 44. Haszán aga személyéről, esetleges renegát voltáról lásd uo. 44–48.; B. Szabó János – Sudár Balázs: „Independens fejedelem az Portán kívül”. II.

Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez. 2. rész. Századok 147. (2013) 931–999.

35 Johann Rudolf Schmid III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1649. aug. 5. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 121. Konv. 1. fol. 219–221.