Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Tóth Hajnalka: Mennyit ér egy magyar lovas hadnagy? Egy rabkiváltás története diplomáciatörténeti kontextusban a 17. század közepéről
TÓTH HAJNALKA 253 csausz kiszabadítását a törökök fogságában sínylődő pápai katonák, köztük elsősorban a Szijavus pasa – volt budai, ekkor már szilisztrai pasa27 – tulajdonában lévő Uki Ferenc kicserélésével igyekeznek elrendezni.28 Mindezek alapján úgy tűnhet, hogy elsősorban azért vált Uki Ferenc és Musztafa csausz ügye a portai diplomáciai tárgyalások egyik napirendi pontjává, mert a csausz személyesen jelent meg Konstantinápolyban. Azonban korántsem csak erről van szó, hiszen a Habsburg-rezidens már a csausz megjelenése előtt is foglalkozott bizonyos pápai foglyok szabadon bocsátásával. Vajon miért? És miért láthatott jó lehetőséget Reniger a budai csausz ügyében? Takáts többször is utalt rá munkájában, hogy a konstantinápolyi Habsburg (állandó és rendkívüli) követek feladatát képezte, hogy tevékenyen részt vegyenek a keresztény rabok kiváltásában, kiszabadításában.29 Jelentései alapján elmondha tó, hogy Reniger is belefolyt ezeknek az ügyeknek az intézésébe. Mivel a magyar– oszmán határvidéken a 17. század közepén elsősorban portyázások során estek rabságba a katonák, ki sem kerülhette a problémát, tudniillik a magyarországi határ menti villongások miatt a pasáktól – főként a mindenkori budai pasától – rendszeresen érkeztek panaszok, sőt panaszlisták Konstantinápolyba a magyar végvári katonaság portyáiról és károkozásairól, amely ügyekben aztán a rezidenst vonták kérdőre. Reniger tehát 1654. április 17-én is – többek között – a törökök fogságában lévő pápai foglyok szabadon engedéséről tárgyalt Kodzsa Dervis Mehmed pasa nagyvezírrel. A rezidens fennmaradt jelentéseit vizsgálva megállapítható, hogy ezen pápai foglyok ügye már 1650-től folyamatosan napirenden volt Konstantinápolyban. A foglyok azonosítását azonban több probléma is nehezítheti: egyrészt a 17. század közepén rendszeresen felbukkannak adatok a magyar és török portyákról, valamint a győri, veszprémi, pápai katonák elleni panaszok is állandóak voltak. Másrészt, mire a portyák híre eljutott a konstantinápolyi rezidenshez vagy a portai tisztségviselőkhöz, a különböző incidensekről érkező információk akár össze is keveredhettek. Ráadásul a nyugat-magyarországi területeken a portyázók nagy része a magyar arisztokrácia legjelentősebb képviselői, a Batthyányak és a Zrínyiek zászlai alatt vonultak, így az ő nevüket nemcsak a 27 Szijavus pasa budai beglerbégsége: 1648. márc. 29/30. – 1650. aug. 6. Gévay A . : A budai pasák i. m. 39–40.; Leváltásáról Reniger is tudósított: Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1650. aug. 7. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 122. Konv. 2. fol. 91r. Szijavus pasa tevékenységére lásd Mahmut Ak: Siyavuş Paşa. DİA XXXVII. İstanbul 2009. 310–311. 28 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1654. ápr. 28. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 3. fol. 117r–v. 29 Takáts S.: A magyar és török raboskodás i. m. 190. Vö. Özgür Kolçak: Walter Leslie Habsburg-követ látogatása a Portán. Diplomáciatörténeti adalékok (1665–1666). Aetas 31. (2016) 3. sz. 120., 122.
