Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Spannenberger Gabriella - Spannenberger Norbert: A németek 18. századi betelepítése: politikai és/vagy gazdasági folyamatok összessége?
SPANNENBERGER GABRIELLA – SPANNENBERGER NORBERT 23 veszélyes kockázat. Egy uradalmi feljegyzés szerint ugyanis a majtényi állományból átcsoportosított 51 vonósjószágnak a 41%-a, vagyis 21 darab vagy elpusztult, vagy elcserélte a gazdája, mert csak kevés haszna volt belőle. Ugyanakkor a telepeseknek a kötelező adó, házépítés és egyebek mellett még ennek a „mozgótőkének” az árát is ki kellett termelniük. Erre azonban egész egyszerűen rákényszerültek, s ez az akkulturáció a magyarázata annak, hogy egy új környezetben, szokatlan körülmények között mégis megállták a helyüket.94 1721-ben, tehát kilenc évvel az első német letelepedése után, a falu már 401 forint adót fizetett. 95 De a későbbi telepítések is komoly áldozatokkal jártak. 1730-ig 102 német telepes nevét írták össze például Erdődön. Ezek 10%-a korán meghalt, 11,6%-a pedig elmenekült.96 S más domíniumban is hasonló volt a helyzet: Pári községet az Esterházyak ozorai uradalmában háromszor kellett újratelepíteni, mire egyáltalán termelésre kerülhetett a sor. A feljegyzések szerint a szerbek elvándorlása után 1722–23-ban jöttek az első németek, majd 1725-ben már 11 család élt itt. Az 1728–29-es vármegyei összeírás lesújtó képet adott állapotukról.97 1730. má jus 5-én Gáll Gáspár uradalmi tiszttartó azt jegyezte fel a faluról, hogy „annis praesentis partim exmortui essent”. 98 Hiába jöttek azonban Párira újabb telepesek – ez alkalommal már német földről –, s hiába tarthatták meg a kialkudott 4 forint telek utáni adó felét azért, hogy konszolidálódjanak, 1734. december 4-én az uradalomhoz intézett beadványukban tragikus képet festettek sorsukról: „Minthogy mi szegény németek elhagytuk hazánkat s idejöttünk Magyarországra, pontosabban Barra (Pári) pusztára, hogy napi kenyerünket könnyebben megteremtsük, de mivel az Isten nagy és súlyos betegségeket küldött ránk s ezen a pusztán nagy szükséget szenvedünk, melyet 36 gazda szállt meg s ebből a 36-ból már csak négy él, mert a többi mind meghalt.” 99 Ez az egzisztenciális veszélyeztetettség a magyarázat arra, hogy számos német község vasszigorral őrködött a faluközösségen belül afelett, hogy senki se bánjon könnyelműen a természetadta s egyéb erőforrásokkal, hanem az adott keretekhez 94 MNL OL P 396 94. doboz. 19. Acta colonorum Germanorum. a.) tétel. No. 6. fol. 1–2. 95 Uo. No. 7. fol. 1–3. 96 Ferdinand Flesch: Das Schicksal der Gemeinde Erdeed/Sathmar und ihrer Schwaben. Wien 1982. 14–18. 97 „Comitatus cum Germanis neo populata Possessio Pár conscripta et connotata, intuitu perfugorum vicissim in Germaniam redeuncium, aut ad miserum statum devenientium. [...] Praeter hos 36. paria hominum ad miserum statum devenientes demortui propter penjuriam panis, et obnimiam sevicii hyemis quoque deperditi sunt, aliqui tamen ipsorum vicissim iter /:unde venerunt:/ sumpserunt. Et supra scripti adhuc comorantes praeter 4 boves 9. equos et ad 20 frusta de comunibus pecoribus cornutis.” MNL TML Összeírások 290 (1728/29). 87. 98 MNL OL P 108 Rep. 35. Mikrofilm 14469, fol. 640. 99 MNL OL P 153 Esterházy család hercegi levéltára, Uradalmi inspektorok jelentései, fasc. 19. [Saját fordítás S. G. – S. N.]
