Századok – 2018
2018 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Farkas Gyöngyi: Lázadó falvak. Kollektivizálás elleni tüntetések a vidéki Magyarországon, 1951-1961 (Nagy Netta)
236 TÖRTÉNETI IRODALOM azonban ritkán került sor. A „csendes csatatér” időnként mégis nyílt tüntetések színterévé vált. A szerző ezeknek a kevésbé közismert, 1951–1961 közé eső, kollektivizálás elleni tüntetéseknek a vizsgálatára vállalkozott azzal a céllal, hogy a demonstrációk elemzése révén a védekező paraszti lakosság viselkedésének egy kivételes formáját tárja fel. A vizsgált tüntetések helyszíne egy-egy Szabolcs-Szatmár megyei falu volt. A szerző arra törekedett, hogy a kollektivizálás különböző szakaszainak lezajlott tüntetéseit mutassa be, tekintettel a hatalom ilyen irányú terveinek változására és a paraszti társadalom ellenállását meghatározó tényezők átalakulására. A monográfia öt nagy fejezetre oszlik: az első a kollektivizálás elleni védekezés egyéb formáit tárgyalja, a többi pedig az 1951–1961 közé eső tüntetések eseményeinek bemutatására és elemzésére vállalkozik oknyomozó történetírói precizitással. A történész a rendelkezésre álló források dekódolásával vizsgálja az 1951 márciusában Tyukod és Porcsalma községekben zajlott kollektivizálásellenes megmozdulásokat, az 1953 nyarán, a Nagy Imre-féle kormányprogram bejelentése után országszerte lezajlott tömeges demonstrációkat, az 1960 februárjában Nyírcsaholyban asszonyok által szervezett tüntetést, majd az 1961-ben Bökönyben zajló téeszszervezést megelőzni és megakadályozni szándékozó gazdák akcióját. A kötetet 39 kép, korabeli dokumentumok és fényképek illusztrálják, köztük a nyomozati dossziékban bizonyítékként szereplő tüntetőkről készült felvételek. Az igényes kivitelezésű, 404 oldalas terjedelemben megjelent kemény borítójú kötet fedőlapján a tüntető nyírcsaholyi asszonyok fotója látható. A bevezető fejezet részletes áttekintést nyújt a kollektivizálással foglalkozó történeti irodalomról, hivatkozva a szocialista korszakkal foglalkozó nemzetközi kutatások eredményeire is. A kötet végén 18 oldalas forrás- és irodalomjegyzék található. A monográfia azonban nemcsak a témaválasztás miatt novum, hanem a képviselt történetírói szemlélet és közelítésmód miatt is. A téma feldolgozása során a kutató abból indul ki, hogy a totalitárius rendszerek bármennyire szerették volna, nem tudták a társadalmat teljes mértékben uralni. Az alul levők nem az uralom passzív elszenvedői voltak, hanem olyan aktív cselekvők, akik szűk mozgástérben próbálták megőrizni viszonylagos függetlenségüket. Farkas Gyöngyi a téma feldolgozásához a mikrotörténet-írás szemléletét és módszertanát választja, kisléptékű, intenzív vizsgálat formájában. A tüntetések olyan közelről vizsgálható események, melyek alkalmasak a tüntetők – mint cselekvő egyének, csoportok – megfigyelésére, mozgásterük, kapcsolati rendszerük, viselkedésüket meghatározó képzeteik feltérképezésére, valamint a helyi és a központi hatalom kölcsönhatásának, a társadalmi játszmák kereteinek feltárására. A mű az esettanulmányokban szereplő személyek karakterének, magatartásának vizsgálatával mentalitástörténeti adalékokkal szolgál a kommunista diktatúra eseményeinek megismeréséhez. A kutatás elsődleges forrásai a megmozdulások rendőrségi kivizsgálása során keletkezett iratok, melyek a termelőszövetkezeti mozgalom elleni izgatás gyanúja alapján indított eljárások során keletkeztek, egyéb források szinte nincsenek. A párt és tanácsi szervek iratanyagában alig találni rájuk utalást, valamint a helyi- és az országos sajtó sem adott hírt róluk, így a rendőrségi dokumentumoknak a felhasználása alapos forráskritikát kíván a történésztől. A kihallgatási jegyzőkönyvek, valamint az államvédelmi és rendőrtisztek jelentései csupán áttételesen vallanak a tényleges eseményekről, és elsősorban arról szólnak, hogy a hatalom képviselői politikai-ideológiai céljaiknak megfelelően hogyan próbáltak meg bűnügyet konstruálni a történtekből. Felvetődik a kérdés: alkalmasak-e ezek a források arra, hogy hiteles képet adjanak a falusi tüntetésekről? A történetíró, miután aprólékos munkával dekódolja az ÁVH-s nyomozók szövegeit, rátalálhat a valódi események nyomaira is, melyekből összeállíthatja az általa legvalószerűbbnek tartott történetet. Erre vállalkozik a szerző, a rendelkezésre álló források összevetésével, az ellentmondások felfedésével. Rávilágít a hatalom által alkalmazott manipulációs technikákra, keresve a konstruált történetek mögött rejlő valós eseményeket. A források feltárását követően számos kérdés vetődött fel, melyek egyben elemzési szempontként szolgáltak. Miért jöttek létre a tüntetések? Milyen helyzetekben érezte azt a falusi
