Századok – 2018

2018 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Reisz T. Csaba (s. a. r.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz, 1879-1916 (Ress Imre)

227 TÖRTÉNETI IRODALOM

vallomásra késztetette a frissen választott történész akadémikust, a Társulat és az Akadémia későbbi elnökét, Berend T. Ivánt, hogy ő bizony nem ismeri Csánki nevét, s nem is hallott tudományos munkásságáról sem. Az egyik legújabb historiográfiai áttekintés is adós maradt ezzel a felvilágosítással, mert személye és tisztségei kapcsán meg sem említette kutatási területét, a máig kézikönyvnek számító többkötetes történeti földrajzi alapművét. De leveleinek címzettje, Thallóczy Lajos sem járt jobban ebben az összefoglalóban. Az akadémikus szerző a fiatal magyar történészek bécsi „helyzetbe hozását” tekintette egyedüli érdemének, szót sem ejtve a közép- és kora újkori Magyarország balkáni kapcsolatait feltáró tanulmányairól és a kérdéskör sokoldalú megközelítését biztosító forráskiadásairól.

Csánki leveleinek közzététele azért is bizonyult hasznos vállalkozásnak, mert egyfelől korrigálta, valamint hiánypótló adatokkal egészítette ki, ezáltal pontosítva a historiográfiai feldolgozások megállapításait, másfelől pedig teljesen egyedi képet nyújtott a generációs érdekérvényesítés működési mechanizmusáról egy szakmai közegben. Thallóczy és Csánki egy életen át tartó barátságát ugyanis az azonos életkor, a budapesti egyetemen folytatott közös tanulmányok és a hasonlóan alacsony szociális léthelyzet alapozta meg. Ezzel összefüggésben nemcsak a korszak iránt érdeklődő történészeknek, hanem a laikusok számára is élvezetes és igen tanulságos olvasmány az alföldi református lelkészcsalád és a budai katolikus kishivatalnok família szerteágazó társadalmi kötődését, szakmai és házassági kapcsolatait feltáró genealógiai összeállítás. Végeredményben mindkettőjüknek kiemelkedő tehetsége, sokoldalú szakmai felkészültsége, mértéket nem ismerő szorgalma és ambíciója teremtette meg a tudományos pályafutás esélyét, de a nagyívű szakmai karriert elősegítő külföldi egyetemi tanulmányút egyiküknek sem jutott osztályrészül. A mozgékony, kivételes nyelvtehetséggel megáldott Thallóczy a külföldi szakfolyóiratok és a szakirodalom rendszeres szemlézésével pótolta egyetemi képzésének szakmai hiányait. A történelemkedvelő gazdasági szakminiszter, báró Kemény Gábor megbízásából végzett gazdaságdiplomáciai utazásai során az 1880-as évek elejétől tökéletesítette egyedülálló nyelvtudását és halmozta fel kivételes ismereteit a szláv világ, a Balkán és a Levante viszonyairól. Csánki szemhatára viszont alig terjedt túl a kettős monarchia területén. Személyes viszonyukban a kezdetektől Thallóczy segítő mentor szerepe dominált, s közbenjárása hárította el Csánki országos levéltári alkalmazása elől az utolsó akadályokat. Kettőjük kapcsolatában az sem okozott törést, hogy Csánki nagyon finoman jelezte az időközben intézményt és fővárost váltó barátjának, hogy nem végez anyaggyűjtést Bosznia oklevéltárának összeállításához (6. levél, 1892. november 4.). A századforduló után Thallóczy azonban már különleges bécsi informális pozícióját használta fel a kormányzati döntések budapesti előkészítőinek meggyőzésére, hogy a magyar állam tekintélye megköveteli írásos örökségének, a méltánytalan körülmények között kezelt történeti forrásanyagnak szakszerű elhelyezését, amelynek megvalósítására sikerrel egyengette régi barátja 1912-ben bekövetkezett kinevezését az Országos Levéltár vezetői posztjára. Csánki ezúttal hamarosan viszonozta a hivatali karrierje betetőzéséhez nélkülözhetetlen támogatást. Mint a Magyar Történelmi Társulat ügyvezető alelnöke oroszlánrészt vállalt Thallóczy Lajos 1913. decemberi elnökké választásában. A dualizmus idején – Horváth Mihály és Ipolyi Arnold pár éves működését leszámítva, – a Társulat élén többnyire a történelem iránt érdeklődő grófi díszelnökök reprezentáltak, de ezúttal a számításba vett arisztokraták pártpolitikai elköteleződése lehetővé tette a pártok felettinek számító Thallóczy személyében egy szaktörténész jelölését, és egyhangú megválasztását. Kapcsolatukban ezáltal a levéltárügy mellett új területen állandósult a szakmai együttműködés és az intenzív levelezés. Thallóczy fontos elnöki kezdeményezését, a társulat pénzügyi helyzetét megszilárdító társadalmi mecenatúra kiépítését ügyvezető alelnöke meglehetős szögletességgel bonyolította, és eluralkodó hivatalnoki mentalitásával fékezte a további új elképzeléseket. A társulati ügyekkel spékelt sűrű levelezésből viszont változatlanul sötét kontúrokkal rajzolódtak ki Csánki levéltárvezetői