Századok – 2018
2018 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Reisz T. Csaba (s. a. r.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz, 1879-1916 (Ress Imre)
226 TÖRTÉNETI IRODALOM komplexebb képek rajzolódnak ki, a helyszíneken talált – és árnyaltan elemzett –, változatosabbnál változatosabb helyzetekre pedig a nacionalizmus konstruktivista felfogása nem mindig nyújt kielégítő magyarázatot. A szerző is rámutat: „egyértelmű, hogy a prenacionalista korszak csoportszerkezete komolyan befolyásolta a nemzeti integráció esélyeit, és konfliktushelyzetben a fix határokkal rendelkező csoportokat könnyebben lehetett mobilizálni, mint a bizonytalan határúakat.” (132.). Márpedig gyakran épp a prenacionalista korszak fix határai váltak a modern nemzetek határaivá. A nacionalizmussal foglalkozó szakirodalom vitás kérdéseire tehát itt sem kapunk egyértelmű választ, igaz, lehet, hogy Varga Bálintnak nem is állt szándékában az ellentmondások feloldása, hanem csak a problémákra szeretett volna rámutatni. Mindenesetre talán jót tett volna a munkának, ha a szerző egységesebb keretbe foglalja és kiemeli az elméleti kérdéseket (beleértve például a pillérkoncepciót is), illetve alaposabban kibontja és elhelyezi a szakirodalomban a „nemzeti integráció” fogalmát. Mindent összevetve Varga Bálint jól strukturáltan és fegyelmezetten mutatja be témáját, noha az meglehetősen szerteágazó, és számos helyen csábítana izgalmas kitérőkre. Elismerésre méltó a választott szempontok következetes és arányos érvényesítése (például a zsidó lakosság bemutatása az egyes településeken), a tárgyilagos, egyszerre tömör és világos stílus, valamint a nemzetközi szakirodalomra való hivatkozások nagy aránya, különösen annak tükrében, hogy magyar(országi) kérdéskör a könyv tárgya. Ugyanakkor a konstruktivizmus túlzott érvényesítésének csapdái is kiolvashatók a könyvből, vagyis hogy az érvként szolgálhat a mindenkori hatalmi aszimmetriák legitimálására. E szerint nemcsak a történelmet írják a győztesek, hanem a jelent és a jövőt is az erősebbek határozzák meg, ami mintegy az erőszakos integráció (a szerző által elutasított fogalommal: erőszakos asszimiláció) tudomásul vételét is sugallhatja. Amellett, hogy a kérdéskör kompakt és jól használható feldolgozásáról van szó, egyértelmű erényei közé lehet sorolni azt is, hogy a szerző nem fél felvetni és felvállalni olyan újszerű, akár vitatható észrevételeket sem, amelyek szembe mennek a meghatározó nemzeti fősodrok – különösen a nemzeti elvet is tükröző narratívák – képviselőivel, magyarokkal és nem magyarokkal egyaránt. Az Árpád a város fölött így remélhetőleg inspirálóan hat majd a további szakmai diskurzusokra is. Patakfalvi-Czirják Ágnes – Zahorán Csaba „KEDVES LAJOSOM!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz, 1879–1916 S.a.r., bev. és mutató: Reisz T. Csaba (Századok Könyvek 2.) Magyar Történelmi Társulat – MTA Történettudományi Intézet, Bp. 2017. 234 oldal A Századok Könyvek első forráskiadványa egy olyan tudósszemélyiség alakját jelenítette meg, aki a Magyar Történelmi Társulatban és az Akadémián viselt tisztségei révén a 20. század első harmadában szívós kitartással szervezte a történettudományi művek megjelentetését, és megvalósította a történeti kutatási infrastruktúra alapintézményét, a forrásanyag használatát optimalizáló levéltári célépület befejezését. Csánki Dezső nevét azonban hamarosan mégis már csak szűk szakmai kör tartotta számon. A szélesebb közönség számára az Országos Levéltár bejáratánál márványtábla őrzi megfakult emlékét, s ugyanott, a főigazgatói szobát még évtizedekig ékesítette – igaz később az obligát Lenin kép társaságában – a róla készült olajfestmény. E portré megtekintése az 1970-es évek közepén viszont már arra a töredelmes
