Századok – 2018
2018 / 1. szám - KRÓNIKA - Tarafás Imre: Emlékező történelemtudomány. Konferencia a Magyar Történelmi Társulat fennállásának 150. évfordulója alkalmából
EMLÉKEZŐ TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY 218 bírálva Széchenyi és Görgei politikáját tartotta helyesnek. A kötetet Sándor Pál ellenforradalmi propagandának minősítette, ami mind Eckhart elszigetelődését, mind a következő korszak beszédmódját előre jelezte. Eckhart utódja a már a sztálinizáció jegyében működő Andics Erzsébet volt. Baráth Katalin előadását azzal a kérdéssel kezdte, vajon ki emlékszik az egyébként első női akadémiai tag Andicsra? És valóban: alulkutatott személyiségről van szó, akinek teljes hagyatéka a mai napig nem hozzáférhető a kutatók számára. Baráth Katalin ugyanakkor így is új dokumentumok feltárásával mutatta be az életutat. Az előadó rámutatott arra, hogy a Szovjetunióból hazatérő és miniszterhelyettesi pozíciót vállaló Andics számára korántsem a történelemtudomány volt a legfontosabb – ez voltaképpen mindig is csak mellékszerepet játszott pályáján, mindazonáltal mégis szakmai elnöknek tekinthető. A Századok ban jobbára csak akkor publikált, ha valamely belpolitikai fejleményt kívánta legitimálni. Baráth a Társulat ma már komikusnak ható levelezéséből idézte fel akkori működésének legfontosabb elemeit, amely jobbára kimerült a rendezvényszervezésben és Andics munkáinak népszerűsítésében. Bár Andics Erzsébet 1956-ban a Szovjetunióba ment, visszatérte után ismét jelentős hatalmi pozíciót töltött be, ám ezúttal már nem a Társulat élén. A történettudományban játszott szerepét nagyban jellemzi a halálakor tanúsított érdektelenség, a szakma nem is képviseltette magát a temetésén, Andicsot Kállay Gyula búcsúztatta. Egészen más felfogása volt tudomány és politika viszonyáról Ember Győzőnek, akinek pályáját Rácz György mutatta be. Karrierjét nagyban Andicsnak köszönhette, és valószínűleg a vele való jó viszonynak tudható be az is, hogy Ember Győző sokáig párton kívül tudott maradni: az MDP-be csak 1953-ban lépett be, az MSZMP-be viszont soha. Karrierje során a politikai jellegű feladatok elhárítására törekedett. Osztálytitkári működése alatt a „polgáriként” megbélyegzett történészek számára igyekezett megfelelő állást találni, közéjük tartozott például Benda Kálmán is. Az Emberről szóló jelentésekben, amelyekből Rácz György bőségesen idézett, jóllehet szakmai kvalitásait messzemenően elismerték, többször vádolták reakciós befolyásolhatósággal és azzal, hogy érdektelennek mutatkozik pozíciója politikai vonzataival szemben. A Társulat százéves évfordulójára a Századok 1967-es ünnepi (6.) számába készített írását – melynek egy pontján politika és tudomány összefonódásainak veszélyeire figyelmeztet – csak úgy engedték megjelenni, hogy az említett részt éppen politika és tudomány együttműködésének fontosságát hirdető mondatokra cserélték. Ennek fényében már egyáltalán az is megdöbbentőnek tűnhet, hogy az elnöki pozíció betöltését engedélyezték Ember számára. Rácz szerint ez éppen azért volt lehetséges, mert a Társulat immár nem vitt vezető szerepet a történettudomány
