Századok – 2018
2018 / 1. szám - KRÓNIKA - Tarafás Imre: Emlékező történelemtudomány. Konferencia a Magyar Történelmi Társulat fennállásának 150. évfordulója alkalmából
219 TARAFÁS IMRE alakításában – ezt a szerepet ekkorra az Akadémia vette át. Ami elnöksége alatt a társulatban érdemben történt, az nem annyira Ember, hanem sokkal inkább a főtitkár, Berend T. Iván nevéhez fűződik. Mindazonáltal Rácz felhívta a figyelmet: Ember Győzőt elsősorban kifogásolhatatlan szakmaisággal végzett levéltári munkássága alapján kell megítélni, nem elég csak a Történelmi Társulatban való működését vizsgálni. Tematikusan az utolsó előadás – technikai okok miatt a negyedikként elhangzottan – Romsics Ignácé volt Kosáry Domokos elnökségéről. A történész előadásának hangneme kissé eltért az addigiaktól: személyesebb ihletésű prezentációt tartott, ami érthető, hiszen Romsics aktív tagja volt a Társulatnak Kosáry elnöksége alatt, így a korszakra sokkal inkább személyes emlékként tekint, mintsem történeti anyagként. A történész kiemelte, hogy Kosáry pályája során többször adott a magyar történetírásnak programot. 1943-ban a kelet-európai népek egymásra utaltságát hangsúlyozta, később az 1945 utáni történettudományt kritizálta, végül – immár az Akadémia élén – a történelem totalitására hívta fel a figyelmet. A Társulat elnökeként azonban nem adott programot, amit az előadó annak jeleként értékelt, hogy Kosáry tisztában volt vele: a Társulat már nem központi szereplő a történettudományban. Működését ráadásul ekkoriban lehetetlen anyagi helyzet jellemezte: csak az Akadémia támogatta, ami az alapvető funkciók ellátására sem volt elég. Ennek ellenére az ezredfordulótól a Társulat tagjai nagy érdeklődéstől kísért előadássorozatokat szerveztek a magyar történelem kiemelkedő egyéniségeiről és vitás kérdéseiről. A történelem népszerűsítésére emellett a média adta lehetőségeket is felhasználták. A korszak másik fontos fejleményének a Századok megújítására tett kísérlet tekinthető. Romsics Ignác kiemelte, hogy a Társulat folyóirata több szempontból is megérett az újragondolásra: tematikáját ki kellett terjeszteni az egyetemes történelem kérdéseire, recenziós rovatában áttekinthető rendszert kellett létrehozni, valamint egy külön rovatot biztosítani a külföldi folyóiratok szemlézésére. Jóllehet ez alkalommal a szükséges anyagi háttér is rendelkezésre állt, a vállalkozás mégsem sikerült. Mindazonáltal Romsics abbéli reményének adott hangot, hogy a jövőben ezeket az ambíciókat sikerül megvalósítani. A konferenciáról összességében elmondható, hogy valamennyi előadója példásan oldotta meg a bevezető sorokban vázolt feladatot. Nem „megszentelő” előadásokat hallhattunk a „régi nagyokról”, hanem a történelemtudomány kritériumainak minden szempontból megfelelő, legtöbb esetben eddig még feltáratlan dokumentumokon alapuló, eredeti kutatásokat. A politika és tudomány közötti kapcsolat is árnyalt ábrázolásban jelent meg. A rendezvényt a 2017 tavaszán meghirdetett tanulmánypályázat eredményhirdetése és díjátadója, valamint a Magyar Történelmi Társulat emlékplakettjének átadása zárta.
