Századok – 2018
2018 / 1. szám - KRÓNIKA - Tarafás Imre: Emlékező történelemtudomány. Konferencia a Magyar Történelmi Társulat fennállásának 150. évfordulója alkalmából
217 TARAFÁS IMRE legitimációs erőként hasznosítható mesternarratívát szeretett volna inkább, a több éven át jelentős kiadásokkal járó forráskiadás finanszírozását nem vállalta. Rövid társulati elnökségére a háború nyomta rá bélyegét, így valódi programadás helyett csak a monarchia háborús kitartásáról beszélt, erejét pedig elnöksége során felemésztette a Társulat anyagi helyzetének stabilizálása. A Thallóczyt követő és Ujváry Gábor által bemutatott Klebelsberg Kunonak elődjével szemben hosszú, tizenöt éves periódus adatott a Társulat élén. Klebelsberg megválasztásának jogosságát többen megkérdőjelezték a korszakban, egyesek akár tudományos botránynak minősítve azt. Az előadó ezen aggodalmakat alapjában véve jogosnak ítélte, mindazonáltal meggyőzően mutatott rá, hogy a félelmek nem bizonyultak igaznak. Mikóhoz hasonlóan Klebelsberg is elsősorban „menedzseri” tevékenysége révén alkotott maradandót. Legfontosabb eredményeinek a Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris sorozat megindítása, valamint a külföldi magyar intézetek mintájaként számon tartott Bécsi Magyar Történeti Intézet létrehozása tekinthető. Az Intézet szoros együttműködésben állt a Társulattal, és a két világháború közötti korszakban a magyar történelemtudomány egyik legfontosabb műhelyévé vált, olyan jelentős egyéniségek kutatásait támogatva, mint Mályusz Elemér és Hajnal István. Ugyanakkor miniszteri teendői mellett Klebelsberg is kénytelen volt idővel elhanyagolni társulati megjelenését. Az előadó – Lukinich Imrét egyetértően idézve – a miniszter elnökségét a Társulat aranykoraként jelölte meg. Ahogyan arra Gyáni Gábor átvezető szavai is rámutattak: a Klebelsberget követő Hóman Bálint után korszakváltás következett a Társulat életében. Rövid átmeneti időszakot jelentett Eckhart Ferenc hároméves elnöksége, akit Törő László Dávid mutatott be – aminek az előadás alapjául szolgáló tanulmánya első helyezett lett a Társulat idei tanulmánypályázatán. Vitákat kiváltó jogtörténeti nézeteivel, amelyben szakított a Szent Koronatannal, Eckhart már a harmincas évek elején közel került a Századok köréhez, amelynek tagjai maguk is szakítani kívántak a hagyományos közjogi szemlélettel, cseh és lengyel párhuzamos jogtörténetet szorgalmazva. A Századok szerkesztője ként kifejtett tevékenységében a nyugatias vonal és a szláv történeti munkák szemlézése fontos. 1946-os kinevezése a Társaság élére tehát egyáltalán nem tekinthető meglepőnek. Eckhart a Domanovszky Sándor és Hajnal István által kijelölt történetírói irányzat mellett kötelezte el magát. Elnöksége alatt a Századok ban főként művelődés-, gazdaság- és alkotmánytörténeti tanulmányok jelentek meg, és olyan szerzők tértek vissza a laphoz, mint Szekfű Gyula és Hajnal István. Az előadó szerint Eckhart működésének jelentősége a társadalomtörténeti szemléletmódban keresendő. Elnöksége alatt szervezte meg a Társulat 1848 centenáriumának ünnepét, ekkor Eckhart könyvet írt a forradalomról. Ebben dicsérte a klérust, és Kossuthot
