Századok – 2018
2018 / 1. szám - KRÓNIKA - Tarafás Imre: Emlékező történelemtudomány. Konferencia a Magyar Történelmi Társulat fennállásának 150. évfordulója alkalmából
EMLÉKEZŐ TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY 216 azt a historiográfiai irodalmunkban elterjedt nézetet vitatta, miszerint Mikó az arra jóval érdemesebb Horváth Mihály ellenében pusztán elkötelezett hatvanhetessége okán vált elnökké. Ezzel szemben Egyed meglátása szerint megválasztásával a Társulat elsősorban éppen Mikó történelemtudomány melletti elkötelezettségét méltányolta. Az előadó meggyőzően mutatott rá: historiográfusaink – R. Várkonyi Ágnes kivételével – nem részesítették kellő figyelemben Mikó ez irányú érdemeit. Pedig az általa alapított Erdélyi Múzeum Egyesület a Történelmi Társulat előzményeiként számon tartott regionális egyesületek közé tartozott – jó szakmai kapcsolatot ápolva a későbbiekben is vele, s ahol már a kezdetektől komoly szakmai munka folyt. Mikó elnökségével a problémát leginkább az jelentette, hogy a minisztert politikai tevékenysége többnyire túlságosan lefoglalta, s ilyenkor Horváth Mihály helyettesítette őt a Társulat élén. Az előadó Horváth és Mikó programadó beszédeinek politikai vonatkozásaiban árnyalati különbségeket vél felfedezni. Meglátása szerint Horváth inkább a szabadságharcos örökséget hangsúlyozza, míg Mikó a kiegyezés korának nemzeti problémáit emeli ki, de feltétlen egyezés mutatkozik azon véleményben, miszerint szükség van a magyar történetírás megújítására. A két egyéniség ezen az alapon tudott minden véleménykülönbség dacára hatékonyan együttműködni. Egyed Ákos végkövetkeztetése szerint jóllehet a professzionalizáció tekintetében Horváth többet tett Mikónál, a miniszternek múlhatatlan érdemei voltak a szervezés terén, amelyeket maga Horváth is messzemenően elismert. A következő figyelemben részesített elnök, Thallóczy Lajos kapcsán Ress Imre immár az egész életutat mutatta be, amit az is indokolttá tett, hogy a történész mindössze három évig töltötte be a Társulat elnöki tisztét. A huszonhat évesen már külső akadémiai tag Thallóczy korai pályájának legfontosabb érdemei közé tartozik a nemzeti romantika felszámolását elősegítő forrásfeltáró tevékenysége, valamint regionális szemléletmódja, amely a délszláv történelmet is beemelte a magyar történeti diskurzusba. Thallóczy jóval elnöki kinevezése előtt kulcsszerepet játszott a Társulat tudományszervezési munkájában. Bécsi tartózkodása alatt nagy szerepe volt Gróf Szécsen Antal elnökké történő kinevezésében, a gróf kapcsolatrendszerének felhasználásával pedig lehetővé tette a magyar pozíciók erősítését a bécsi gyűjteményekben. Szécsen lemondása után immár saját tekintélyét használta fel – sikerrel. A miniszterelnökség a történész meggyőző közbenjárására támogatta olyan (a későbbiekben meghatározó) történészegyéniségek bécsi kutatásait, mint Eckhart Ferenc és Szekfű Gyula. Utóbbi kettő kinevezését a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivba Thallóczy rendszere tette lehetővé, ami így egyértelműen a világháború után létrehozott Bécsi Magyar Történeti Intézet előképének tekinthető. Kállay Béni bizalmasaként Thallóczy Bosznia történetével is behatóan foglalkozott, az általa tervezett forrásgyűjtemény kiadására azonban már nem kapott támogatást: minisztere praktikus, a boszniai társadalomban
