Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
DEÁK ÁGNES 209 a leváltott helytartó, Pálffy is megszólalt, mint írta Mailáthnak és Sennyeynek, jó néhányan felszólították, hogy lépjen fel Szepessy védelmére. Kijelentette, Szepessyt az egyik legtehetségesebb és a bizalomra leginkább méltó hivatalnoknak ismerte meg, s ezt a bizalmat benne a pénzügyminisztériumi vizsgálat eredménye sem ingatta meg.105 Mailáth minderről tájékoztatta Johann Larisch-Moennich gróf hivatalban lévő pénzügyminisztert, november első felében öt alkalommal (!) kérte, helyezzék Szepessyt egy képességének megfelelő másik posztra, a miniszter azonban arra hivatkozva, hogy elődje még júliusban tájékoztatta Mailáthot, aki akkor nem emelt kifogást, megtagadta, hogy bármiféle felülvizsgálatra sor kerüljön. 106 De a fordulatokban már eddig is igen gazdag, tekervényes történet nem ért véget. November 2-án ugyanis Szepessy és családja már készen állt a költözésre, bútoraik stb. szekérre zsúfolva a kincstári igazgatóság udvarán, amikor az udvarra berontott Leéb Péter egy nagy bottal a kezében. Nyilvánvalóan ő is Szepessyvel egy időben kaphatta meg a részben elmarasztaló minisztériumi határozatot, de abban láthatólag elhelyezés nem szerepelt. Szepessy és felesége, illetve a kihallgatott tanúk szerint Leéb „az úr engem Máramarosban meggyalázott, az úr a legalább való gazember” kiáltással egyik kezével Szepessyt mellbe ütötte, a másik kezében levő bottal fejbe akarta verni, de a feleség kezével felfogta az ütést. Leéb erre az asszonyt akarta ütni, de az a botot elkapva férjével s másokkal együtt huzakodtak a támadóval, aki aztán hazaszaladt és bezárkózott. Mán szerint a már egyébként is összecsődült tömeg rendkívül izgatott volt „a méltatlan és köztiszteletben álló nő ellen elkövetett merénylet miatt”. Mán csendőrökkel őriztette az első tanácsost, nehogy baja essék, s kérte azonnali eltávolítását Máramarosból. Leéb persze másként vallott: szerinte Szepessy és felesége őt már napok óta hangosan szidalmazta, s a volt igazgató litografált iratot terjesztett a szigeti körökben, melyben a kormány eljárását bemocskolni és lealacsonyítani törekedett, őt pedig alávalónak nevezte. Ezért volt ingerült Szepessyre, s amikor aznap reggel is szitkozódni hallotta, odament, hogy elégtételt kérjen. Szerinte nem volt nála bot, hanem azt Szepessy készítette oda, és szándékosan provokálta őt. Szepessy emelt rá botot, ő csak védte magát. Szepessy neje rögtön „nőhöz nem illő borzasztó káromlásokkal és szidalmakkal” lépett közbe, a támadó szerinte Szepessy és „tigris dühösségű neje” volt. Más források azonban megerősítették, hogy Leéb már napokkal korábban arról beszélt, hogy bosz szút áll Szepessyn, aki viszont úgy tudta, hogy az incidenst megelőző este Leébnél jó néhány megyebeli ellensége összegyűlt, köztük Hrabár Manó ülnök is. A tanúk más 105 Pálffy levele „Verehrter Freund!” megszólítássa [Mailáthhoz]. Szomolány, 1865. nov. 9. (német) MNL OL D 185 1865:1489.; Sennyey jelentése Majláthhoz. Buda, 1865. nov. 14. MNL OL D 185 1865:1516. 106 Mailáth levélfogalmazványa a pénzügyminiszterhez. Bécs, 1865. nov. MNL OL D 185 1865:1489.; Larisch-Moennich átirata Mailáthhoz. Bécs, 1865. nov. 22. MNL OL D 185 1865:1561.
