Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 192 birtokrendezési perek (mivel megyekormányzóként ő felügyeli a megyei törvényszék működését is) majd rendre a kincstár javára dőljenek el. A kancellár Pálffyt az információ ellenőrzésére és kellő tapintattal történő intézkedésre szólította fel március közepén.58 Ezalatt a helytartótanácshoz befutott Anderkó Péter Mármaros vidéki vikárius (1861-ben Szaplonczay József országgyűlési követjelölt egyik ajánlója Hatfaludy Sándor társaságában) panasza, miszerint Dolinay egy levelet mutogat nyilvánosan, mely állítólag tőle származik, s Szepessy ellen szólna azzal, hogy a megyében a vezető pozíció a románokat illetné. Ő azonban kinyilvánítja, hogy az a levél „hamis koholmány”. Szepessy egyik jelentéséből tudjuk, hogy a levél azt is tartalmazta, hogy Szepessy mellőzésével a megye vezérletét Mán főispánra ruházzák – láttuk, január végén Anderkó ezt javasolta Pálffy helytartónak is –, ami Dolinaynak arra adott alkalmat, hogy hirdesse, ő „az oláhok és kalvinisták” cselszövényeinek áldozata. (Szepessy egy későbbi jelentése bizonyítottként kezelte, hogy Anderkó iratát rutén inasa lopta el íróasztaláról Dolinay megbízásából. Az is elképzelhető, hogy a vikárius Pálffyhoz intézett iratának fogalmazványáról volt szó.) 59 Márciusban végre Budára visszatérve Hrabovszky benyújtotta végjelentését Pálffyhoz, amelyben megerősítette a „hivatalos hatalommali visszaélés” vádját, részletesen összefoglalta a vádpontokat, a kevés felmentéssel végződőeket éppúgy, mint a terhelőket, s részletesen ismertette a bizonyítási eljárást. Újra leszögezte, hogy a megyei hivatalnoki kar tagjai – ahogy a községi vezetők – sem segítették őt, legfeljebb négyszemközt voltak hajlandók terhelő információkat közölni Dolinayról vagy valamelyik bizalmasáról. Igen tanulságos, ahogy leírja a felsővisói bíróval négyszemközt folytatott beszélgetését, aki hamis adatokat közölve igyekezett falazni Csics János főszolgabírónak: „Ezen négyszem között történt értekezés alkalmával erősebben a lelkére beszélvén, 30 éves kamarai szolgálatára, előre haladott korára, a vallás szentségére, a hamis eskü következményeire emlékeztetve intettem őt, hogy mondja meg az igazságot, mert állítása valótlan. Szavaim fogékony érzetre találtak nála, s köny nyező szemekkel, reszketve egész testében, és ígérve, hogy ő hamis esküt tenni nem fog”. De azután egy kis időt kért, hogy „gondolatait rendezhesse”, s a jegyzőkönyvbe már ismét egy új, de alapvetően a szolgabíró verzióját erősítő vallomást tett (a községi jegyző pedig amúgy is Csics sógora volt, ezért az ő vallomásával nem is számolt Hrabovszky). De a főpénztárnokot is csak azután tudta egyértelműen leleplezni, hogy amikor az azt állította, hogy a hivatalnoki kifizetésekről nem készített tételenkénti feljegyzést, figyelmeztette, hogy ez a helytartótanács rendelete értelmében hivatalvesztéssel járó hivatali hanyagság lenne, erre állt elő a főpénztárnok a félóra 58 Forgách levélfogalmazványa Pálffyhoz. Bécs, 1863. márc. 17. MNL OL D 185 1863:289. 59 Anderkó Péter beadványa Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. márc. 14. és Szepessy jelentései Pálffyhoz. 1863. ápr. 9., jún. 28. MNL OL D 191 44.III.1863. Vö. Ruszoly József: Országgyűlési képvise lő-választások Magyarországon 1861–1868. Bp. 1999. 349.
