Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
DEÁK ÁGNES 191 főpénztárnok sorsáról továbbiakat nem tudunk.)56 De közben már folyt az újabb akció. Március elején Szepessy arról jelentett, hogy Seregélyi Sándor bocskói görög katolikus esperes, 1861. évi országgyűlési képviselő (a Dobržansky Adolfot védelmező, már említett irat első aláírója) az uralkodóhoz címzett petíciót fogalmazott meg, melyben az egész vizsgálatot a „rutén nemzetiség ellen irányzott bosszú szüleményének” minősítette, Dolinayt pedig „nemzetisége martírjának” [!], s kérte, hogy a kancellár és helytartó mellőzésével fogadja őket Anton Schmerling államminiszter, s az uralkodó nevezzen ki rutén főispánt a megye élére. Azt tervezték a szervezők, hogy megyei tisztviselők és rutén papok közreműködésével megyeszerte aláírásokat gyűjtenek. Szepessy, bár jogköre megengedte volna, nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy önállóan fellépjen az akció ellen, mivel korábban – mint írta Pálffynak – a másodalispán maga használta fel hivatalos utazásait efféle aláírásgyűjtésre, ezzel mintegy hivatalos megerősítést adva az efféle szervezkedésnek, így „ezen merénylet ezen megyében a bűnösségnek jellegét is elveszítette”. Inkább Forgáchot és Pálffyt kérte az aláírásgyűjtés betiltására, továbbá a hivatalnokok eltiltását „a nemzetiségek felizgatására szolgáló mindenféle vitatkozásoktól, szónoklatoktól és tényektől hivatalvesztés büntetése alatt”, valamint a Dolinay elleni vizsgálat mielőbbi lezárását és a volt királyi biztos eltávolítását a megyéből a másodalispánnal együtt. Indítványozta, hogy az utóbbit minél előbb máshol kell hivatalhoz juttatni, „hol vérében fekvő fondorkodásainak semmi tér nem nyílik, [...] mert addig Marmarosban [!] béke s nyugalom nincs, még ezen gonosz szellem itt tartózkodik”. Forgách Pálffyra bízta az intézkedést, aki betiltotta az aláírásgyűjtést – mint látni fogjuk, már későn –, s felhatalmazta Szepessyt, hogy az effélében résztvevő hivatalnokokat felfüggesztheti, egyúttal Dobržansky Kornélt mint volt cs. kir. szolgabírót rendelkezési állományba visszahelyezte, s szolgálattételre Budára rendelte a helytartótanácshoz. Dolinay eltávolításához viszont Forgách segítségét kérte, aki azonban kijelentette, Dolinay egykori ülnöki helyét az eperjesi kerületi táblán már betöltötték, másrészt a vizsgálat lezárásáig amúgy sem működhetne hivatalnokként, így Pálffy „bölcs belátására” bízta, mit csinál vele. 57 Mindeközben Máramarosban megindult az agitáció Szepessy ellen is. Forgáchhoz olyan értesülés futott be, hogy a megyében a román és rutén falusi lakosságot azzal riogatják, hogy Szepessy kinevezésének célja az volt, hogy a megyében, ahol a földterület nagyobb része a kincstár tulajdona volt, a folyamatban levő 56 Szepessy jelentése Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. már. 16. és Pálffy levélfogalmazványa Szepessyhez. Buda, 1863. júl. 27. MNL OL D 191 44.III.1863. 57 Szepessy jelentése Forgáchhoz. Máramarossziget, 1863. márc. 6. MNL OL D 185 1863:250.; Pálffy jelentése Forgáchhoz. Buda, 1863. márc. 10. MNL OL D 185 1863:266.; Forgách leirata Pálffyhoz. Bécs, 1863. márc. 30., illetve Pálffy levélfogalmazványai Szepessyhez, valamint Dobržansky Kornélhoz. Buda, 1863. márc. 10. és Forgách levele Pálffyhoz. Bécs, 1863. márc. 10. MNL OL D 191 44.III.1863.
