Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Spannenberger Gabriella - Spannenberger Norbert: A németek 18. századi betelepítése: politikai és/vagy gazdasági folyamatok összessége?
A NÉMETEK 18. SZÁZADI BETELEPÍTÉSE 18 A telepítések egyik vonzata volt adott esetben egy-egy község lakosságának átköltöztetése egy másik faluba. Ez történt Szatmárban is, ahol a Károlyiak Majtény újratelepítésénél gyakorlatilag falba ütköztek: még 1722-ben is csak 16 magyar paraszt lakta, pedig a majorsági gazdálkodás jóval többet igényelt. Mivel kilátástalan volt a falu betelepítése hagyományos eszközökkel, ezért 1723 nyarán a szomszédos Ebes pusztára telepítették át őket, melyet Új, illetve Magyar Majténynak keresztelték át. Mivel ez is új telepítésnek számított, ezért a lakosok, akik valamennyi jószágukat magukkal vitték – mint minden belső telepes – egy év adómentességet és további adókedvezményeket kaptak. 74 De miért került sor erre az átköltöztetésre? Az uradalom új szerződést tudott kötni, mert jogilag telepes státuszba kerültek a lakosok. A jövendő adót egy összegben, 90 rajnai forintban állapította meg, melyet köteles volt a falu két részletben kifizetni. Az uradalom azt is hangsúlyozta, hogy ez az összeg nem fog emelkedni, ha sikeresen hoznak újabb lakosokat, akiknek persze részt kell vállalniuk ebből a kollektív adóteherből. Vagyis kerülővel igyekezett az uradalom a faluközösséget arra rábírni, hogy gondoskodjon újabb transzmigránsokról, akikre a majorsági gazdálkodásban szükség volt. Ez az eset is bizonyítja, hogy a szakirodalomban máig ismételt hiedelem, miszerint „a magyaroknak gyakran éppen miattuk kellett elköltözniük a falvaikból, s ráadásul súlyosabb szolgáltatásokkal tartoztak“, nem állja meg a helyét. 75 „Naiv telepítések” a század első felében Természetesen a török utáni idők semmit nem változtattak azon, hogy a gazdaság alapja a mezőgazdasági termelés volt, s a társadalom messzemenőkig rurális jellegű maradt. A telepítésekben érdekelt uradalmak is a mezőgazdaságuk talpra állítását tartották szem előtt. Ez akkor is igaz, ha „manufaktúrák”, illetve mesteremberek behozatala, mint innovatív kezdeményezés már az Einrichtungswerk integráns ré szét képezték s az 1722–23-as pozsonyi országgyűlés is külön cikkelyben foglalkozott a külföldi kézműves szakemberek tömeges behozataláról a városokba.76 A leg több uradalom azonban az ubi populus ibi obulus elve alapján egyszerűen újabb termelőerővel és adófizetővel számolt, és vagy a hagyományos majorsági termelést akarta folytatni, vagy vegyes formában szabad parasztgazdaságokat beindítani. A zirci ciszterciek egyértelműen a majorsági gazdálkodásra helyezték a hangsúlyt, s a rend régi hagyománya alapján saját ellenőrzése alatt tartott, precízen kidolgozott 74 MNL OL P 397 193 doboz. fol. 382–386. Ebes telepítési szerződése 1723. jún. 20. 75 Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. Bp. 1988. 183. 76 1723. évi CXVI. tc. Ut Regia Majestas regnum tot bellum calamitatibus attritum quoad institutum promovendorum publicorum clementi ope et gratia consolari dignetur et commercia intra regnum instituantur.; 1723. évi CXVII. tc. De diversi generis manufactoris in regnum inducendis.
