Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Spannenberger Gabriella - Spannenberger Norbert: A németek 18. századi betelepítése: politikai és/vagy gazdasági folyamatok összessége?
SPANNENBERGER GABRIELLA – SPANNENBERGER NORBERT 19 gazdasági rendszerben gondolkodott. Emiatt aztán komoly konfliktusok alakultak ki a német telepeseikkel, akik nyilván azért vágtak neki a kivándorlásnak s egy új egzisztencia megteremtésének, hogy anyagilag és társadalmilag felemelkedjenek, tehát parasztok legyenek, ne maradjanak zsellérek vagy kisparasztok. A rend szemszögéből ugyanakkor érthető volt a stratégia: az apátsági uradalom megvásárlása komoly anyagi beruházásokkal történt, s ezt újra ki kellett valahogy termelni. Még 1751-ben is arról panaszkodott az országgyűlés, hogy sem a bort, sem a gabonát nem lehet eladni, s a kereskedelem sem működik a szomszédos országokkal.77 Ez vonatkozott a belső piaci gazdálkodásra is, a piacok hiánya, illetve ritkasága miatt a 18. század első felében az önellátó gazdálkodás volt az ultima ratio. A termelés és eladás-csere feltételeinek megteremtése azonban az adott uradalom feladata volt. A zirci ciszterciták ezért gyakorlatilag az anyamonostor sikeresen bevált modelljét alkalmazták, s kolonizációs politikájukat is ennek rendelték alá: a telepesek nem paraszttelket kaptak elsősorban, hanem zsellérként integrálták őket a majorsági rendszerbe. Csak legelőt és kertet utaltak ki számukra, ami komoly dilemmát jelentett a telepeseknek: vagy továbbállnak annak reményében, hogy máshol parasztként élhetnek, vagy maradnak, és feltehetőleg egy életre zsellérek maradnak. 78 A németek betelepítése esetenként azonban alapjaiban változtathatta meg az uradalom gazdasági struktúráját, ami például a Károlyiak esetében világosan kimondott cél volt.79 Számos uradalom ugyanis nemcsak hagyományos önellá tó gazdálkodást folytatott, hanem legtöbb bevétele még a 18. század elején is a kocsmáztatásból származott, mint a Károlyiaknál vagy a Bánffyak bonchidai uradalmában.80 Károlyi épp ebből az ördögi körből igyekezett a telepítésekkel kitörni, s egy új gazdasági szerkezetet bevezetni, aminek alapja a – persze korlátozott – piacgazdálkodás és a manufaktúrák meghonosítása volt.81 Károlyi – mint a legtöbb uradalom – vegyes gazdálkodást folytatott, vagyis a majorsági mellett a parasztgazdaságot is kiépíttette azért, hogy a falvak áttérjenek az extenzív állattenyésztésről, illetve a nem rentábilis földművelésről az igények és lehetőségek 77 Ágoston Péter: A magyar világi nagybirtok története. Bp. 1913. 297. 78 Veszprém vármegye összeírásai i. m. 275. Vö. 44. jegyz. 79 Károlyi Sándor gróf megvetéssel nyilatkozott azokról a nemesekről, akik semmibe vették ezeket a modernizáló reformokat és csak a rövid távú nyereséggel foglalkoztak. Kovács Á.: Károlyi i. m. 156.; 1729-ben értekezést is írt a paraszti alattvalókkal való jobb bánásmódról. Filantróp munkáját a magyar nemességnek szánta. Uo. 160. 80 Trócsányi Zsigmond – Miskolczy Ambrus: A hosszú 18. század (1711–1830). In: Erdély rövid története. Főszerk. Köpeczi Béla. Bp. 1989. 367–462, itt: 373. 81 A manufaktúrák sikertelen megalapításáról, illetve a gazdasági keretekhez lásd András Vári – Judit Pál – Stefan Brakensiek: Herrschaft an der Grenze. Mikrogeschichte der Macht im östlichen Ungarn im 18. Jahrhundert. Köln–Weimar–Wien 2014.
