Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Spannenberger Gabriella - Spannenberger Norbert: A németek 18. századi betelepítése: politikai és/vagy gazdasági folyamatok összessége?
SPANNENBERGER GABRIELLA – SPANNENBERGER NORBERT 17 nagyfokú hasonlóságot mutattak, sokszor akár szó szerint is megegyeztek egy-egy uradalmon belül. A Tolna vármegyei hőgyészi uradalomban a német Kismányok például ugyanolyan urbáriális szerződést kapott, mint a magyar lakosságú Kölesd vagy Lőrinc.68 S az Esterházyakkal való egyezkedés közepette a tolnai Hans Georg Herolt, mint a német telepesek képviselője, hangsúlyozta, hogy a jövevények ugyanolyan szerződéssel számolnak, mint a környező magyar falvak. 69 E példák azonban azt a benyomást keltik, hogy a telepesfalvak etnikailag homogének voltak. Még ha ez így is volt, akkor sem jelentette ez azt, hogy minden lakója egyenlő jogokat élvezett. A magyar lakosságú Szakály 1720. január 24-én kapta meg telepítési szerződését. Itt már laktak magyar jobbágyok, az újonnan jöttekre azonban (neoadveniae ) más jogok és kötelességek vonatkoztak: a szabad költözködés és három év adómentesség volt a legfontosabb kitétel.70 A már itt élők maradtak a régi jogállás ban, tehát Szakály lakossága magyar röghöz kötött jobbágyokból és magyar szabad költözködésű parasztokból állt. De a szintén tolnai Tengőd 1715. évi telepítési szerződése is azt hangsúlyozta: „Ez pedighlen nem azokrul akik eß előttis Tengődy lakossak voltak, han. aßokrul akik ez előtt ott nem lévén más honnét szomßéd vármegyékbül oda jönnek lakny ertetödny fog. Mert azkik az előttis ott laktak mostis eörökös jobbágysághbul hozám kötelessek azok valamint szintén eddigh, ugy ezutanis azon mold szérint fizessék az adót szamomra; s jobbagyi kötelességhel tartozzanak”. 71 Az Esterházyak 19 Tolna vármegyei településén négy volt olyan, amelynek lakói vegyes jogállásúak voltak, azonban az újonnan telepítettek valamennyien szabadon költözködhettek – s ezek a már említett Pári kivételével mind nem német települések voltak. Tolna vármegye 101 településének 56%-a volt telepített község, és ezért 1767-ben kontraktualista – s ezekben valamennyi etnikai csoport jelen volt. 72 A telepesjog egyébként sem jelentett automatikusan kedvezőbb jogi helyzetet – mert mint már említettük –, ez attól függött, milyen szerződést sikerült kialkudni az uradalommal. A szintén Tolna vármegyei Kis-Dorog német telepesei például kezdettől fogva szokás alapján teljesítették urbariális kötelességeiket, ami a legkedvezőtlenebb kategóriának számított, hisz csak szóbeli megegyezésre tudtak hivatkozni az uradalommal, ami viszont csak csekély jogbiztonságot jelentett a gyakorlatban. 73 68 Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből V. Szerk. K. Balog János. Szekszárd 1974. 277–319., itt: 281.; Baranya várme gyéhez lásd Tímár György: A Duna-Drávaszög népesedéstörténete. In: Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 1987/1988. Szerk. Szita László. Pécs 1988. 343–372. 69 „Von gnäd: Herrschaft einen güthig, wie eben die angränzenten örther gleich lautenten Contracts Zu erwarten. Undt Zwahr disen auf Ewig.“ MNL OL P 108 Rep. 35., fol. 645. Mikrofilm 14469. 70 Szőke Sándor: Dombóvár. Bp. 1971. 81–82. 71 MNL OL P 108 Rep. 35. fol. 103. Mikrofilm 14469. 72 Fodor M.: A sárközi i. m. 281–282. 73 Lukács Zsófia: A szerződéses jobbágyok helyzete hazánkban a XVIII. század folyamán a Mária Terézia- féle úrbérrendezésig. Bp. 1937. 25.
