Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
DEÁK ÁGNES 175 kell kérniük az uralkodótól. Felhatalmazást kívánt arra, hogy a rutének nevében felléphessen, egyházközségi és községi pecsétekkel megerősített aláírási íveket. Levele azonban valamilyen csatornán keresztül megjelent az ellenzéki Magyarország , vala mint azután a félhivatalos Sürgöny hasábjain 1862 elején, nagy feltűnést és felhábo rodást keltve a magyar politikai elit kormánypárti és ellenzéki soraiban egyaránt. 9 Pálffy felszólítására Dolinay előadta, hogy Dobržansky levelét nem ismeri, de hat máramarosi lelkész iratát – melyben felemelik szavukat a Dobržansky szembeni vádak ellen, s nem tűrik szó nélkül a méltatlanságot – igen. Dolinay láthatólag egyetértett az iratban foglaltakkal, megígérte a lelkészeknek, hogy közbenjár annak érdekében, hogy az irat az országos sajtóban megjelenhessen, mellékelte is jelentéséhez a Tájékozásul a magyar– oroszok nézeteiről Máramarosból című iratot, mely Dobržansky védelme mellett valóban lojális, sőt hazafias színezetű volt. Mindemellett Dolinay cáfolta, hogy ő aktívan részt vett volna az aláírások gyűjtésében.10 Pálffy a jelentést továbbküldte Forgách kancellárnak, hozzátéve, ebből is kitűnik, hogy „Dolinaynak jelen állása feladatairól igen tév fogalmai látszanak lenni”. Dolinayt kioktatta, hogy bár a megyekormányzóknak feladata a nemzetiségek jogos nyelvi és más nemzetiségi igényeinek kielégítése, de az is, hogy azok „netáni túlhajtásából eredő izgatások csírájukban elfojtassanak”. Az irat megjelentetését persze nem ítélte időszerűnek, mivel az csak az „ingerült vitatkozásokat” erősítené a sajtóban. 11 A nemzetiségi agitáció mellett más természetű kifogások is felmerültek Dolinay ellen: láthatólag tetszelgett a maga kiskirályságában, s megyei biztosságát teljhatalomként kívánta értelmezni, kész volt akár a helyi katonai hatósággal is konfliktusba kerülni. Persze nem volt könnyű a helyzete, hiszen a hivatalvállalókat sújtó társadalmi kiközösítés, szóbeli sértegetés a máramarosi helyi ellenzéki elit köreiben is érvényesült, aminek jeleivel Dolinaynak is szembesülnie kellett. Szerinte helytelen szellem jellemezte még a telekkönyvi hivatal, sőt a királyi kincstári igazgatóság hivatalnokainak egy részét is, de elsősorban a városi elemet, főleg a reformátusokat.12 Láthatólag igyekezett az ő személyes autoritását ignoráló renitenseket megfe gyelmezni, köztük a telekkönyvi hivatalnokokat, s amikor 1862. február közepén 9 Dobránszki Adolf úr körlevele a magyarországi orosz esperesekhez. Bécs, 1861. okt. 18/31. dátummal. Sürgöny, 1862. január 19.; A magyar politikai elit a ruténeket, erős társadalmi elit híján, a századforduló táján sem volt hajlandó elismerni különálló nemzetiségnek, ellentétben a Máramaros megyei románsággal. Vö. Nyegre László: Máramaros megye. Különlenyomat a Közgazdasági Szemle 1900. évi novemberi és deczemberi füzeteből. Bp. 1900. 10. 10 Dolinay jelentése Pálffyhoz. Máramarossziget, 1862. ápr. 9. MNL OL D 191 7884.III.1862. Mel léklet: Tájékozásul a magyar–oroszok nézeteiről Máramarosból, első aláírója: Seregélyi Sándor nagybocskói lelkész, szigeti esperes. 11 Pálffy levélfogalmazványa Forgáchhoz. Buda, 1862. ápr. 27. és Pálffy levélfogalmazványa Dolinayhoz. Buda, 1862. ápr. 27. MNL OL D 191 7884.III.1862. 12 Dolinay jelentése Privitzer István királyi helytartó helyettesnek. Máramarossziget, 1862. ápr. 10. MNL OL D 191 7884.III.1862.
