Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 176 Husztra látogatott, már előre értesítette őket, hogy jelenjenek meg előtte, hogy őket „a hűségre és kötelességök teljesítésére komolyan utasítsa”. Erre Földessy József telekkönyvi biztos kijelentette, a telekkönyvi hivatalnokok nincsenek alárendelve a megyefőnöknek, s inkább vadászni ment. Dolinay úgy vélte, Pálffy korábbi szóbeli felhatalmazása alapján a „Dynastia- és kormányellenes veszedelmes emberek”-et a megyéből önhatalmúlag eltávolíthatja (amit egyébként rosszul gondolt, mivel a bírói ítélet nélküli, egyszerű közigazgatási határozattal történő internálást Pálffy rendelhette el, a megyei kormányzó csak javaslatot tehetett arra). Földessyt egy tanú terhelő vallomása alapján átadta a kassai katonai kerületi parancsnokságnak, ám a parancsnok négy nap múlva szabadlábra helyezte, s Dolinaytól további adatokat kért, amit ő annak jeleként értékelt, hogy a parancsnok elfogult Földessy javára, nem segíti őt – a kormány emberét –, így pedig nem lehet a „forrongókat megzabolázni”. Kérte Pálffytól, kapjon elégtételt a katonai hatóságoktól, ő ugyanis azt várta volna, hogy minden további vizsgálat, további tanúkihallgatások nélkül járjanak el. Pálffy ez utóbbin megütközött, ezt Dolinay előtt sem rejtette véka alá, s részletes jelentéstételre utasította. Dolinay ezután is kitartott álláspontja mellett, Földessy eltávolítását kezdeményezte, sőt még azt a bizalmas megjegyzést is megengedte magának, hogy kívánatos lenne a helyben tartózkodó katonai egységet másikra lecserélni. 13 Pálffy – ahelyett, hogy kiállt volna Dolinay mellett – április elején kezdeményezte Forgách kancellárnál Dolinay leváltását arra is hivatkozva, hogy a megyében nem örvend köztiszteletnek: „egy oly egyéntől, ki – a már nehéz viszonyok közt, tán személyes hiúságának engedve, az összehalmozott közigazgatási s törvénykezési végzendők helyett kicsinykés s a közhangulatra kártékony befolyású dolgok vitatásában [!] bocsájtkozik, s meg nem fontolt lépései által a kormányt is compromittálja – valamely célra vezető eredményt várni semmiképp nem lehet”.14 Annyira sürgető nek látta a leváltást, hogy április elején Dolinay utódjára is javaslatot tett, s távirati úton kért felhatalmazást Forgáchtól, hogy lemondásra szólíthassa fel őt.15 Április végén újra sürgette a döntést, Forgách azonban – bár egyetértett Dolinay tevékenységének értékelésével – úgy látta, a hirtelen rögtönzés nem célravezető, Pálffy úgyis tervezi a megye útba ejtését hivatali körútja során, addig szigorúan tartsák szemmel 13 Ruzicska Péter telekkönyvi fővezető biztos tanúvallomása, 1862. febr. 10., illetve Packenj báró ve zérőrnagy kassai kerületi katonai parancsnok jelentése. Kassa, 1862. márc. 14. (német nyelvű), illetve Dolinay jelentése Pálffyhoz. Máramarossziget, 1862. márc. 27. és Dolinay jelentése Privitzer István királyi helytartó helyettesnek. Máramarossziget, 1862. ápr. 10.; Pálffy levélfogalmazványa Dolinayhoz. Buda, 1862. ápr. 1. MNL OL D 191 7884.III.1862.; Pálffy levélfogalmazványa Dolinayhoz. Buda, 1862. ápr. 11. MNL OL D 191 8568.III.1862. 14 Privitzer jelentése Forgáchhoz (Pálffy nevében). Buda, 1862. ápr. 3. MNL OL D 185 Abszolutizmus kori levéltár, Magyar királyi udvari kancellária, elnöki iratok 1862:275. (Fogalmazványát lásd MNL OL D 191 7884.III.1862.) 15 Pálffy jelentése Forgáchhoz. Buda, 1862. ápr. 11. MNL OL D 185 1862:277. (Fogalmazványát lásd MNL OL D 191 7884.III.1862.)
