Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Spannenberger Gabriella - Spannenberger Norbert: A németek 18. századi betelepítése: politikai és/vagy gazdasági folyamatok összessége?
A NÉMETEK 18. SZÁZADI BETELEPÍTÉSE 16 voltak, mint a már lakott s intakt falvakban. S olyan kolonisták – ugyancsak nemzetiségre való tekintet nélkül –, akik meliorációt végeztek, összehasonlítva valóban több kedvezményt kaptak, mint azok, akiknek nem kellett irtással foglalkozniuk ahhoz, hogy megkezdjék a parasztgazdálkodást. Továbbá a német falvak sokszor azért nem végeztek robotot, mert egy összegben megváltották, amire azonban egyéb nemzetiségű falvaknak is lehetősége lehetett, ha nem volt majorsági gazdálkodás a közelben, s ezért az uradalomnak nem is volt szüksége robotra.62 A bátai uradalom Várdomb nevű magyar községe például ezért nem szolgált semmiféle robottal. 63 Jogos Konrad Schünemann érvelése is, aki a telepítési szerződésekben foglalt „kedvezmények” jelentőségét a szakirodalomban erősen túlhangsúlyozott formájában megkérdőjelezte, mert ezek a privilégiumok mindig egy adott, konkrét helyzetben fogantak, s időben, helyben stb. jelentős különbségeket mutattak. Az adómentes évek száma függött ugyanis a telepesek minőségétől (hoztak-e szerszámokat magukkal, s mennyi tőkével rendelkeznek stb.), a megdolgozandó föld minőségétől, a helyi szokásjogtól stb.64 Arról nem is beszélve, hogy a telepes jog (colonus) nemzetiségre vagy felekezetre való tekintet nélkül volt érvény ben, aki előbb érkezett, az jobb feltételekkel számolhatott. Veszprémhidegkút (Kaltenbrunn) 1751-ben letelepedett német lakosai például már csak szerény minőségű földeket kaptak, hiszen viszonylag későn érkeztek ide. 65 Az Esterházyak ozorai s dombóvári uradalmában kiadott magyar, rác és német telepítési szerződéseinek összehasonlító vizsgálata épp azt mutatja, hogy nem a különbségek, hanem sokkal inkább a telepeseknek járó kedvezmények hasonlósága szembeötlő. 1726-ban például nemcsak Párit telepítették be németekkel, hanem ugyanabban az évben Regölyt is újabb magyarokkal. A két szerződés kedvezményekre vonatkozó részei szó szerint megegyeznek.66 Az 1702. augusztus 2-án Magyary-Kossa földesúr által megerősített Gyönk telepítési szerződése német telepesekkel szó szerint megegyezett azzal a kontraktussal, melyet 1724-ben magyar jövevényekkel kötött.67 S ez nem meglepő, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az interim jellegű telepítési szerződések után kiállított urbáriumok kitételei szintén 62 Rúzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711–1848. Bp. 1964. 35. 63 Az úrbéres birtokviszonyok i. m. 248. 64 Konrad Schünemann: Österreichs Bevölkerungspolitik unter Maria Theresia I. Berlin é. n. [1935]. 250–251.; A Bácskát császári megbizatással beutazó Friedrich Wilhelm Taube még 1777-ben is azt hangsúlyozta, hogy a három év adómentesség túl rövid, hisz a telepeseknek saját maguknak kell házaikat is felépíteniük és egy működő parasztgazdaságot létrehozniuk. „Dass diese Freyjahre viel zu kurz sind, fällt in die Augen.“ Friedrich Wilhelm Taube: Historische und geographische Beschreibung des Königreiches Slawonien und des Herzogthums Syrmien I. Leipzig 1777. 58. 65 Péterdi Ottó: A Balaton-Felvidék német falvai. Dűlőnévkutatási tanulmány. Századok 69. (1935) 693–714., itt: 699. 66 MNL TML IV/B/156. Fasc. 59. Regöly 1725–1949. 67 Keresztes Hajnalka: Die Geschichte der deutschen reformierten Kirche in Gyönk. Gyönk 2003. 15.
